Job 11

Felele a Naamából való Czófár, és monda:

Sofar iz Naama progovori tad i reče:

A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?

"Zar na riječi mnoge da se ne odvrati? Zar će se brbljavac još i opravdati?

Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!

Zar će tvoje trice ušutkati ljude, zar će ruganje ostat' neizrugano?

Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid előtt.

Rekao si: 'Nauk moj je neporočan, u očima tvojim čist sam i bez ljage.'

De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!

Ali kada bi Bog htio progovorit' i otvorit usta da ti odgovori

És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bűneidből.

kada bi ti tajne mudrosti otkrio koje um nijedan ne može doumit', znao bi da ti za grijehe račun ište.

Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?

Možeš li dubine Božje proniknuti, dokučiti savršenstvo Svesilnoga?

Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?

Od neba je više: što još da učiniš? Od Šeola dublje: što još da mudruješ?

Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.

Duže je od zemlje - šire je od mora!

Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?

Ako se povuče, ako te pograbi, ako na sud preda, tko će mu braniti?

Mert ő jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!

Jer on u čovjeku prozire prijevaru, vidi opačinu ako i ne gleda.

És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.

Čovjek se bezuman obraća k pameti i divlji magarac uzdi se pokori.

Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;

Ako li srce svoje ti uspraviš i ruke svoje pružiš prema njemu,

Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;

ako li zloću iz ruku odbaciš i u šatoru svom ne daš zlu stana,

Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erős lennél és nem félnél;

čisto ćeš čelo moći tad podići, čvrst ćeš biti i bojati se nećeš.

Sőt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekről, úgy emlékeznél arról.

Svojih se kušnja nećeš sjećat' više kao ni vode koja je protekla.

Ragyogóbban kelne időd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a *kora* reggel.

Jasnije će tvoj život sjat' no podne, tmina će se obratit' u svanuće.

Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.

U uzdanju svom živjet ćeš sigurno i zaštićen počivat ćeš u miru.

Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sőt sokan hizelegnének néked.

Kad legneš, nitko te buniti neće; mnogi će tvoju tražiti naklonost.

De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik előlök, és reménységök: a lélek kilehellése!

A zlikovcima ugasnut će oči, neće im više biti utočišta: izdahnut', bit će jedina im nada."