Song of Solomon 1

Salomon korkea veisu.

Énekek éneke, mely Salamoné.

Hän suuta antakoon minun, suunsa antamisella; sillä sinun rakkautesi on suloisempi kuin viina,

Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.

Sinun hyväin voidettes hajuin tähden. Sinun nimes on vuodatettu öljy; sen piikaiset sinua rakastavat.

A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok.

Vedä minua, niin me juoksemme perässäs: Kuningas vie minun kammioonsa: Me iloitsemme ja riemuitsemme sinusta, me muistamme sinun rakkauttas enempi kuin viinaa: hurskaat rakastavat sinua.

Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged.

Minä olen musta, mutta sangen otollinen, te Jerusalemin tyttäret, niinkuin Kedarin majat, niinkuin Salomon kirjoiteltu vaate.

Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai *és* Salamon szőnyegei.

Älkäät sitä katsoko, että minä niin musta olen; sillä päivä on minun polttanut: minun äitini lapset vihastuivat minun päälleni: he ovat asettaneet minun viinamäen vartiaksi, mutta en minä varjellut viinamäkeäni.

Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, - a magam szőlőjét nem őriztem.

Sano minulle sinä, jota minun sieluni rakastaa: kussas laidunta pidät, ja kussas lounaalla lepäät? ettei minun pitäisi poikkeeman kumppanies lauman tykö.

Mondd meg nékem, *te,* a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?

Jos et sinä sinuas tunne, sinä kaikkein ihanaisin vaimoin seassa, niin mene lammasten jäljille, ja kaitse vohlias paimenien huonetten tykönä.

Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jőjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.

Minä vertaan sinun, ystäväni, ratsaskaluihini, Pharaon vaunuihin.

A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.

Sinun sasupääs ovat ihanat pankkuin keskellä, ja sinun kaulas kultakäädyissä.

Szépek a te orczáid a *halántékra való* lánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban.

Me teemme sinulle kultaiset pankut, hopianastoilla.

Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel.

Kuin kuningas istui pöytänsä tykönä, antoi nardukseni hajunsa.

Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tőlem.

Ystäväni on minun mirrhamkimppuni, joka minun rinnoillani riippuu.

*Olyan* az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.

Minun ystäväni on minulle Kyprin viinamarjan rypäle, Engeddin viinamäessä.

*Mint* az Engedi szőlőiben a cziprusfürt, *olyan* nékem az én szerelmesem.

Katso, armaani, sinä olet ihana: katso, sinä olet ihana, silmäs ovat niinkuin kyhkyläisen silmät.

Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid *olyanok, mint* a galambok.

Katso, ystäväni, sinä olet ihana ja suloinen, ja meidän vuoteemme myös viheriöitsee.

Ímé, te *is* szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő.

Meidän huoneemme kaaret ovat sedripuusta, vuolteet hongasta.

A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.