Song of Solomon 1

Het Hooglied, hetwelk van Salomo is.

Énekek éneke, mely Salamoné.

Hij kusse mij met de kussen Zijns monds; want Uw uitnemende liefde is beter dan wijn.

Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.

Uw oliën zijn goed tot reuk, Uw naam is een olie, die uitgestort wordt; daarom hebben U de maagden lief.

A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok.

Trek mij, wij zullen U nalopen! De Koning heeft mij gebracht in Zijn binnenkameren; wij zullen ons verheugen en in U verblijden; wij zullen Uw uitnemende liefde vermelden, meer dan den wijn; de oprechten hebben U lief.

Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged.

Ik ben zwart, doch liefelijk (gij dochteren van Jeruzalem!), gelijk de tenten van Kedar, gelijk de gordijnen van Salomo.

Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai *és* Salamon szőnyegei.

Ziet mij niet aan, dat ik zwartachtig ben, omdat mij de zon heeft beschenen; de kinderen mijner moeder waren tegen mij ontstoken, zij hebben mij gezet tot een hoederin der wijngaarden. Mijn wijngaard, dien ik heb, heb ik niet gehoed.

Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, - a magam szőlőjét nem őriztem.

Zeg mij aan, Gij, Dien mijn ziel liefheeft, waar Gij weidt, waar Gij de kudde legert in den middag; want waarom zou ik zijn als een, die zich bedekt bij de kudden Uwer metgezellen?

Mondd meg nékem, *te,* a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?

Indien gij het niet weet, o gij schoonste onder de vrouwen! zo ga uit op de voetstappen der schapen, en weid uw geiten bij de woningen der herderen.

Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jőjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.

Mijn vriendin! Ik vergelijk u bij de paarden aan de wagens van Farao.

A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.

Uw wangen zijn liefelijk in de spangen, uw hals in de parelsnoeren.

Szépek a te orczáid a *halántékra való* lánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban.

Wij zullen u gouden spangen maken, met zilveren stipjes.

Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel.

Terwijl de Koning aan Zijn ronde tafel is, geeft mijn nardus zijn reuk.

Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tőlem.

Mijn Liefste is mij een bundeltje mirre, dat tussen mijn borsten vernacht.

*Olyan* az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.

Mijn Liefste is mij een tros van Cyprus, in de wijngaarden van En-gedi.

*Mint* az Engedi szőlőiben a cziprusfürt, *olyan* nékem az én szerelmesem.

Zie, gij zijt schoon, Mijn vriendin! Zie, gij zijt schoon; uw ogen zijn duiven ogen.

Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid *olyanok, mint* a galambok.

Zie, gij zijt schoon, mijn Liefste, ja, liefelijk; ook groent onze bedstede.

Ímé, te *is* szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő.

De balken onzer huizen zijn cederen, onze galerijen zijn cipressen.

A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.