Song of Solomon 1

Salomos Højsang

Énekek éneke, mely Salamoné.

Kys mig, giv mig Kys af din mund thi din Kærlighed er bedre end Vin.

Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.

Lifligt dufter dine Salver, dit Navn er en udgydt Salve, derfor har Kvinder dig kær.

A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok.

Drag mig efter dig, kom, lad os løbe; Kongen tog mig ind i sine Kamre. Vi vil juble og glæde os i dig, prise din Hærlighed fremfor Vin. Med Rette har de dig kær.

Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged.

Jeg er sort, dog yndig, Jerusalems Døtre, som Kedars Telte, som Salmas Forhæng.

Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai *és* Salamon szőnyegei.

Se ej på mig, fordi jeg er sortladen, fordi jeg er brændt af Solen. Min Moders Sønner vrededes på mig, til Vingårdsvogterske satte de mig - min egen Vingård vogted jeg ikke.

Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, - a magam szőlőjét nem őriztem.

Sig mig, du, som min Sjæl har kær, hvor du vogter din Hjord, hvor du holder Hvil ved Middag. Thi hvi skal jeg gå som en Landstryger ved dine Fællers Hjorde?

Mondd meg nékem, *te,* a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?

Såfremt du ikke ved det, du fagreste blandt Kvinder, følg da kun Hjordens Spor og vogt dine Geder ved Hyrdernes Boliger.

Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jőjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.

Ved Faraos Forspand ligner jeg dig, min Veninde.

A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.

Dine Kinder er yndige med Snorene din Hals med Kæderne.

Szépek a te orczáid a *halántékra való* lánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban.

Vi vil gøre dig Snore af Guld med Stænk af Sølv.

Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel.

Min Nardus spreder sin Duft, mens Kongen er til Bords;

Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tőlem.

min Ven er mig en Myrrapose, der ligger ved mit Bryst,

*Olyan* az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.

min Ven er mig en Koferklase fra En-Gedis Vingårde.

*Mint* az Engedi szőlőiben a cziprusfürt, *olyan* nékem az én szerelmesem.

Hvor du er fager, min Veninde, hvor du er fager, dine Øjne er Duer!

Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid *olyanok, mint* a galambok.

Hvor du er fager, min Ven, ja dejlig er du, vort Leje er grønt,

Ímé, te *is* szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő.

vor Boligs Bjælker er Cedre, Panelet Cypresser!

A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.