Psalms 9

(Til sangmesteren. Al-mut-labben. En Salme af David.) Jeg vil takke HERREN af hele mit Hjerte, kundgøre alle dine Undere,

Az éneklőmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára.

glæde og fryde mig i dig, lovsynge dit Navn, du Højeste,

Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.

fordi mine Fjender veg, faldt og forgik for dit Åsyn.

Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;

Thi du hævded min Ret og min Sag, du sad på Tronen som Retfærds Dommer.

Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád előtt;

Du trued ad Folkene, rydded de gudløse ud, deres Navn har du slettet for evigt.

Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélő- székben ültél, mint igaz bíró.

Fjenden er borte, lagt øde for stedse, du omstyrted Byer, de mindes ej mer.

Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.

Men HERREN troner evindelig, han rejste sin Trone til Dom,

Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.

skal dømme Verden med Retfærd, fælde Dom over Folkefærd med Ret.

Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az ő székét.

HERREN blev de fortryktes Tilflugt, en Tilflugt i Trængselstider;

És ő megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.

og de stoler på dig, de, som kender dit Navn, thi du svigted ej dem, der søgte dig, HERRE.

És lesz az Úr nyomorultak kővára, kővár a szükség idején.

Lovsyng HERREN, der bor på Zion, kundgør blandt Folkene, hvad han har gjort!

Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.

Thi han, der hævner Blodskyld, kom dem i Hu, han glemte ikke de armes Råb:

Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit.

"HERRE, vær nådig, se, hvad jeg lider af Avindsmænd, du, som løfter mig op fra Dødens Porte,

Mert számon kéri a *kiontott* vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.

at jeg kan kundgøre al din Pris, juble over din Frelse i Zions Datters Porte!"

Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyűlölőim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;

Folkene sank i Graven, de grov, deres Fod blev hildet i Garnet, de satte.

Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.

HERREN blev åbenbar, holdt Dom, den gudløse hildedes i sine Hænders Gerning. - Higgajon Sela.

Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.

Til Dødsriget skal de gudløse fare, alle Folk, der ej kommer Gud i Hu.

Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela.

Thi den fattige glemmes ikke for evigt, ej skuffes evindelig ydmyges Håb.

Seolba jutnak a gonoszok, *oda* minden nép, a mely elfeledkezik Istenről.

Rejs dig, HERRE, lad ikke Mennesker få Magten, lad Folkene dømmes for dit Åsyn;

Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.

HERRE, slå dem med Rædsel, lad Folkene kende, at de er Mennesker! - Sela.

Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te előtted! * (Psalms 9:21) Rettentsd meg, Uram, őket; tudják meg a pogányok, hogy halandók ők! Szela. *