Psalms 94

Bože silný pomst, Hospodine, Bože silný pomst, zastkvěj se.

Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!

Zdvihni se, ó soudce vší země, a dej odplatu pyšným.

Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!

Až dokud bezbožní, Hospodine, až dokud bezbožní budou plésati,

A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?

Žváti a hrdě mluviti, honosíce se, všickni činitelé nepravosti?

Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.

Lid tvůj, Hospodine, potírati a dědictví tvé bědovati?

A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.

Vdovy a příchozí mordovati, a sirotky hubiti,

Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.

Říkajíce: Nehledíť na to Hospodin, aniž tomu rozumí Bůh Jákobův?

És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!

Rozumějte, ó vy hovadní v lidu, a vy blázni, kdy srozumíte?

Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?

Zdali ten, jenž učinil ucho, neslyší? A kterýž stvořil oko, zdali nespatří?

A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?

Zdali ten, jenž tresce národy, nebude kárati, kterýž učí lidi umění?

A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:

Hospodinť zná myšlení lidská, že jsou pouhá marnost.

Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.

Blahoslavený jest ten muž, kteréhož ty cvičíš, Hospodine, a z zákona svého jej vyučuješ.

Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;

Abys mu způsobil pokoj před časy zlými, až by za tím vykopána byla bezbožníku jáma.

Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!

Neboť neopustí Hospodin lidu svého, a dědictví svého nezanechá,

Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!

Ale až k spravedlnosti navrátí se soud, a za ním všickni upřímého srdce.

Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.

Kdož by se byl o mne zasadil proti zlostníkům? Kdo by se byl za mne postavil proti těm, jenž páší nepravost?

Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?

Kdyby mi Hospodin nebyl ku pomoci, tudíž by se byla octla duše má v mlčení.

Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.

Již jsem byl řekl: Klesla noha má, ale milosrdenství tvé, ó Hospodine, zdrželo mne.

Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.

Ve množství přemyšlování mých u vnitřnosti mé, tvá potěšování obveselovala duši mou.

Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.

Zdaliž se k tobě přitovaryší stolice převráceností těch, jenž vynášejí nátisk mimo spravedlnost,

Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?

Jenž se shlukují proti duši spravedlivého, a krev nevinnou odsuzují?

Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.

Ale Hospodin jest mým hradem vysokým, a Bůh můj skalou útočiště mého.

De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;

Onť obrátí na ně nepravost jejich, a zlostí jejich zahladí je, zahladí je Hospodin Bůh náš.

És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.