Psalms 95

Poďte, zpívejme Hospodinu, prokřikujme skále spasení našeho.

Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

Předejděme oblíčej jeho s díkčiněním, žalmy prozpěvujme jemu.

Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

Nebo Hospodin jest Bůh veliký, a král veliký nade všecky bohy,

Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

V jehož rukou základové země, a vrchové hor jeho jsou.

A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

Jehož jest i moře, nebo on je učinil, i země, kterouž ruce jeho sformovaly.

A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

Poďte, sklánějme se, a padněme před ním, klekejme před Hospodinem stvořitelem naším.

Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

Onť jest zajisté Bůh náš, a my jsme lid pastvy jeho, a stádo rukou jeho. Dnes uslyšíte-li hlas jeho,

Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

Nezatvrzujte srdce svého, jako při popuzení, a v den pokušení na poušti,

Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

Kdežto pokoušeli mne otcové vaši, zkusiliť jsou mne, a viděli skutky mé.

A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

Za čtyřidceti let měl jsem nesnáz s národem tím, a řekl jsem: Lid tento bloudí srdcem, a nepoznali cest mých.

Negyven esztendeig bosszankodtam *e* nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

Jimž jsem přisáhl v hněvě svém, že nevejdou v odpočinutí mé.

A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam *helyére.*