Psalms 2

quare turbabuntur gentes et tribus meditabuntur inania

Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

consurgent reges terrae et principes tractabunt pariter adversum Dominum et adversum christum eius

A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

disrumpamus vincula eorum et proiciamus a nobis laqueos eorum

Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

habitator caeli ridebit Dominus subsannabit eos

Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

tunc loquetur ad eos in ira sua et in furore suo conturbabit eos

Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

ego autem orditus sum regem meum super Sion montem sanctum suum adnuntiabo Dei praeceptum

Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

Dominus dixit ad me filius meus es tu ego hodie genui te

Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

postula a me et dabo tibi gentes hereditatem tuam et possessionem tuam terminos terrae

Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

pasces eos in virga ferrea ut vas figuli conteres eos

Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

nunc ergo reges intellegite erudimini iudices terrae

Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

servite Domino in timore et exultate in tremore

Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

adorate pure ne forte irascatur et pereatis de via cum exarserit post paululum furor eius beati omnes qui sperant in eum

Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!