II Corinthians 6

adiuvantes autem et exhortamur ne in vacuum gratiam Dei recipiatis

Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét.

ait enim tempore accepto exaudivi te et in die salutis adiuvavi te ecce nunc tempus acceptabile ecce nunc dies salutis

Mert ő mondja: Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja.

6:3

nemini dantes ullam offensionem ut non vituperetur ministerium

Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy a szolgálatunk ne szidalmaztassék.

6:4

sed in omnibus exhibeamus nosmet ipsos sicut Dei ministros in multa patientia in tribulationibus in necessitatibus in angustiis

Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban.

6:5

in plagis in carceribus in seditionibus in laboribus in vigiliis in ieiuniis

Vereségben, tömlöczben, háborúságban, küzködésben, virrasztásban, bőjtölésben.

6:6

in castitate in scientia in longanimitate in suavitate in Spiritu Sancto in caritate non ficta

Tisztaságban, tudományban, hosszútűrésben, szívességben, Szent Lélekben, tettetés nélkül való szeretetben,

6:7

in verbo veritatis in virtute Dei per arma iustitiae a dextris et sinistris

Igazmondásban, Isten erejében; az igazságnak jobb és bal felől való fegyvereivel;

6:8

per gloriam et ignobilitatem per infamiam et bonam famam ut seductores et veraces sicut qui ignoti et cogniti

Dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hír által; mint hitetők, és igazak;

6:9

quasi morientes et ecce vivimus ut castigati et non mortificati

Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek; mint megholtak, és ím élők; mint ostorozottak, és meg nem ölöttek;