II Corinthians 3

incipimus iterum nosmet ipsos commendare aut numquid egemus sicut quidam commendaticiis epistulis ad vos aut ex vobis

Elkezdjük-é ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek?

epistula nostra vos estis scripta in cordibus nostris quae scitur et legitur ab omnibus hominibus

A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember;

manifestati quoniam epistula estis Christi ministrata a nobis et scripta non atramento sed Spiritu Dei vivi non in tabulis lapideis sed in tabulis cordis carnalibus

A kik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tentával, hanem az élő Isten Lelkével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.

fiduciam autem talem habemus per Christum ad Deum

Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van.

non quod sufficientes simus cogitare aliquid a nobis quasi ex nobis sed sufficientia nostra ex Deo est

Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az Istentől van:

qui et idoneos nos fecit ministros novi testamenti non litterae sed Spiritus littera enim occidit Spiritus autem vivificat

A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.

quod si ministratio mortis litteris deformata in lapidibus fuit in gloria ita ut non possent intendere filii Israhel in faciem Mosi propter gloriam vultus eius quae evacuatur

Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orczájára arczának elmúló dicsősége miatt:

quomodo non magis ministratio Spiritus erit in gloria

Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata?

nam si ministratio damnationis gloria est multo magis abundat ministerium iustitiae in gloria

Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata?

nam nec glorificatum est quod claruit in hac parte propter excellentem gloriam

Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt.

si enim quod evacuatur per gloriam est multo magis quod manet in gloria est

Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, a mi megmarad.

habentes igitur talem spem multa fiducia utimur

Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal szólunk;

et non sicut Moses ponebat velamen super faciem suam ut non intenderent filii Israhel in faciem eius quod evacuatur

És nem, miként Mózes, *a ki* leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét.

sed obtusi sunt sensus eorum usque in hodiernum enim diem id ipsum velamen in lectione veteris testamenti manet non revelatum quoniam in Christo evacuatur

De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el;

sed usque in hodiernum diem cum legitur Moses velamen est positum super cor eorum

Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre.

cum autem conversus fuerit ad Deum aufertur velamen

Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel.

Dominus autem Spiritus est ubi autem Spiritus Domini ibi libertas

Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.

nos vero omnes revelata facie gloriam Domini speculantes in eandem imaginem transformamur a claritate in claritatem tamquam a Domini Spiritu

Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.