Psalms 10

Ya RAB, neden uzak duruyorsun, Sıkıntılı günlerde kendini gizliyorsun?

Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?

Kötüler gururla mazlumları avlıyor, Mazlumlar kötülerin kurduğu tuzağa düşüyor.

A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.

Kötü insan içindeki isteklerle övünür, Açgözlü insan RAB’be lanet okur, O’nu hor görür.

Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.

Kendini beğenmiş kötü insan Tanrı’ya yönelmez, Hep, “Tanrı yok!” diye düşünür.

A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.

Kötülerin yolları her zaman başarıya götürür. Öyle yücedir ki senin yargıların, Kötüler anlayamaz, düşmanına burun kıvırır.

Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.

İçinden, “Ben sarsılmam” der, “Hiçbir zaman sıkıntıya düşmem.”

Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem *esem* bajba.

[] Ağzı lanet, hile ve zulüm dolu, Dilinin altında kötülük ve fesat saklı.

Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.

Köylerin çevresinde pusu kurar, Masumu gizli yerlerde öldürür, Çaresizi sinsice gözler.

Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.

Gizli yerlerde pusuya yatar Çalılıktaki aslan gibi, Kapmak için mazlumu bekler Ve ağına düşürüp yakalar.

Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.

Kurbanları çaresiz çöker, Saldıranın üstün gücü altında ezilir.

Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.

Kötü insan içinden, “Tanrı unuttu” der, “Örttü yüzünü, asla göremez.”

Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!

Kalk, ya RAB, kaldır elini, ey Tanrı! Mazlumları unutma!

Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!

Neden kötü insan seni hor görsün, İçinden, “Tanrı hesap sormaz” desin?

Miért szidja Istent a gonosz? *Miért* mondja szívében: Nem keresed *rajta.*

Oysa sen sıkıntı ve acı çekenleri görürsün, Yardım etmek için onları izlersin; Çaresizler sana dayanır, Öksüzün yardımcısı sensin.

Te látod *ezt,* mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.

Kötünün, haksızın kolunu kır, Sormadık hesap kalmasın yaptığı kötülükten.

Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.

RAB sonsuza dek kral kalacak, Uluslar O’nun ülkesinden temizlenecek.

Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.

Mazlumların dileğini duyarsın, ya RAB, Yüreklendirirsin onları, Kulağın hep üzerlerinde;

A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,

Öksüze, düşküne hakkını vermek için, Bir daha dehşet saçmasın ölümlü insan.

Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.