Job 18

Därefter tog Bildad från Sua till orda och sade:

Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:

 Huru länge skolen I gå på jakt efter ord?  Kommen till förstånd; sedan må vi talas vid.

Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg *a dolgot,* azután szóljunk.

 Varför skola vi aktas såsom oskäliga djur,  räknas i edra ögon såsom ett förstockat folk?

Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?

 Du som i din vrede sliter sönder dig själv,  menar du att dör din skull jorden skall bliva öde  och klippan flyttas bort från sin plats?

Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kőszikla helyéről?

 Nej, den ogudaktiges ljus skall slockna ut,  och lågan av hans eld icke giva något sken.

Sőt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az ő tüzöknek szikrája.

 Ljuset skall förmörkas i hans hydda,  och lampan slockna ut för honom.

A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette.

 Hans väldiga steg skola stäckas,  hans egna rådslag bringa honom på fall.

Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt.

 Ty han rusar med sina fötter in i nätet,  försåten lura, där han vandrar fram;

Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.

 snaran griper honom om hälen,  och gillret tager honom fatt;

A sarka tőrbe akad, és kelepcze fogja meg őt.

 garn till att fånga honom äro lagda på marken  och snärjande band på hans stig.

Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az ő *szokott* ösvényén.

 Från alla sidor ängsla honom förskräckelser,  de jaga honom, varhelst han går fram.

Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt léptennyomon.

 Olyckan vill uppsluka honom,  och ofärd står redo, honom till fall.

Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.

 Under hans hud frätas hans lemmar bort,  ja, av dödens förstfödde bortfrätas hans lemmar.

Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.

 Ur sin hydda, som han förtröstar på, ryckes han bort,  och till förskräckelsernas konung vandrar han hän.

Eltünik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő.

 I hans hydda får främlingar bo,  och svavel utströs över hans boning.

Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.

 Nedantill förtorkas hans rötter,  och ovantill vissnar hans krona bort.

Alant elszáradnak gyökerei, és felülről levágatik az ága.

 Hans åminnelse förgås ifrån jorden,  hans namn lever icke kvar i världen.

Emlékezete elvész a földről, még az utczákon sem marad fel a neve.

 Från ljus stötes han ned i mörker  och förjagas ifrån jordens krets.

A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt.

 Utan barn och avkomma bliver han i sitt folk,  och ingen i hans boningar skall slippa undan.

Sem fia, sem unokája nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján.

 Över hans ofärdsdag häpna västerns folk,  och österns män gripas av rysning.

Az ő pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket.

 Ja, så sker det med den orättfärdiges hem,  så går det dens hus, som ej vill veta av Gud.

Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.