Psalms 31

Til sangmesteren; en salme av David.

Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára.

Til dig, Herre, tar jeg min tilflukt. La mig aldri i evighet bli til skamme, frels mig ved din rettferdighet!

Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.

Bøi ditt øre til mig, skynd dig og redd mig, vær mig et klippevern, en borg til å frelse mig!

Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem.

For du er min klippe og min borg, og for ditt navns skyld vil du føre og lede mig.

Mert kősziklám és védőváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.

Du vil føre mig ut av garnet som de lønnlig har lagt for mig; for du er mitt vern.

Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erősségem.

I din hånd overgir jeg min ånd; du forløser mig, Herre, du trofaste Gud.

Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hűséges Isten.

Jeg hater dem som akter på tomme avguder, men jeg, jeg setter min lit til Herren.

Gyűlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.

Jeg vil fryde og glede mig over din miskunnhet, at du har sett min elendighet, aktet på min sjels trengsler;

Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat *és* megismered a háborúságokban lelkemet;

du har ikke overgitt mig i fiendehånd, du har satt mine føtter på et rummelig sted.

És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, *sőt* tágas térre állatod lábaimat.

Vær mig nådig, Herre! for jeg er i trengsel; borttæret av sorg er mitt øie, min sjel og mitt legeme.

Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.

For mitt liv svinner bort med sorg, og mine år med sukk; min kraft er brutt for min misgjernings skyld, og mine ben er uttæret.

Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban *múlnak* éveim; bűnöm miatt roskadoz erőm, és kiasznak csontjaim.

For alle mine fienders skyld er jeg blitt til stor spott for mine naboer og til en skrekk for mine kjenninger; de som ser mig på gaten, flyr for mig.

Temérdek üldözőm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerőseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tőlem.

Jeg er glemt og ute av hjertet som en død, jeg er blitt som et ødelagt kar.

Töröltettem, akár a halott, az emlékezetből; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.

For jeg hører baktalelse av mange, redsel fra alle kanter, idet de rådslår sammen imot mig; de lurer på å ta mitt liv.

Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelől, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet.

Men jeg, jeg setter min lit til dig, Herre! Jeg sier: Du er min Gud.

De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.

I din hånd er mine tider; redd mig av mine fienders hånd og fra mine forfølgere!

Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezéből és üldözőimtől.

La ditt åsyn lyse over din tjener, frels mig ved din miskunnhet!

Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból.

Herre, la mig ikke bli til skamme! for jeg kaller på dig. La de ugudelige bli til skamme, bli tause i dødsriket!

Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg *és* pusztuljanak a Seolba.

La løgnens leber bli målløse, som taler frekt imot den rettferdige med overmot og forakt!

A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerően szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.

Hvor stor din godhet er, som du har gjemt for dem som frykter dig, som du har vist mot dem som tar sin tilflukt til dig, for menneskenes barns øine!

Mily bőséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félőknek, *és* megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai előtt.

Du skjuler dem i ditt åsyns skjul for menneskers sammensvergelser, du gjemmer dem i en hytte for tungers kiv.

Elrejted őket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elől; sátorban őrzöd őket a perpatvarkodó nyelvektől.

Lovet være Herren! for han har underlig vist sin miskunnhet imot mig i en fast by.

Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon!

Og jeg, jeg sa i min angst: Jeg er revet bort fra dine øine. Dog hørte du mine inderlige bønners røst, da jeg ropte til dig.

Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.

Elsk Herren, alle I hans fromme! Herren vokter de trofaste og gjengjelder rikelig den som farer overmodig frem. Vær ved godt mot, og eders hjerte være sterkt, alle I som venter på Herren!

Szeressétek az Urat mind ti ő kedveltjei; a híveket megőrzi az Úr és bőven megfizet a kevélyen cselekvőknek! * (Psalms 31:25) Legyetek erősek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat! *