Psalms 146

Halleluja! Min sjel, lov Herren!

Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat!

Jeg vil love Herren så lenge jeg lever; jeg vil lovsynge min Gud så lenge jeg er til.

Dicsérem az Urat, a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok.

Sett ikke eders lit til fyrster, til et menneskebarn, hos hvem det ikke er frelse!

Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet!

Farer hans ånd ut, så vender han tilbake til sin jord; på den samme dag er det forbi med hans tankes råd.

Kimegyen a lelke; visszatér földébe, *és* aznapon elvesznek az ő tervei.

Salig er den hvis hjelp er Jakobs Gud, hvis håp står til Herren, hans Gud,

Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az ő Istenében;

som gjorde himmel og jord, havet og alt hvad i dem er, som er trofast til evig tid,

A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hűségét örökké;

som hjelper de undertrykte til deres rett, som gir de hungrige brød. Herren løser de bundne,

Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezőknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat.

Herren åpner de blindes øine, Herren opreiser de nedbøiede, Herren elsker de rettferdige,

Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat.

Herren bevarer de fremmede; farløse og enker holder han oppe, men de ugudeliges vei gjør han kroket.

Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja.

Herren skal være konge evindelig, din Gud, Sion, fra slekt til slekt. Halleluja!

Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékről nemzedékre! Dicsérjétek az Urat!