Psalms 10

Hvorfor, Herre, står du langt borte? Hvorfor skjuler du ditt åsyn i trengsels tider?

Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?

Ved den ugudeliges overmot engstes de elendige; de fanges i de onde råd han har uttenkt.

A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.

For den ugudelige roser sin sjels lyst, og den rovgjerrige sier Herren farvel, håner ham.

Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.

Den ugudelige sier i sitt overmot: Han hjemsøker ikke. Det er ingen Gud, det er alle hans tanker.

A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.

Hans veier lykkes til enhver tid; langt borte fra ham i det høie er dine dommer; av alle sine motstandere blåser han.

Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.

Han sier i sitt hjerte: Jeg skal ikke rokkes, fra slekt til slekt skal jeg ikke stedes i ulykke.

Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem *esem* bajba.

Hans munn er full av forbannelse og av svik og vold; under hans tunge er ulykke og ondskap.

Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.

Han ligger i bakhold ved gårdene, på lønnlige steder myrder han den uskyldige, hans øine speider efter den ulykkelige.

Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.

Han lurer på lønnlig sted, lik løven i sitt skjul; han lurer for å gripe den elendige; han griper den elendige idet han drar ham inn i sitt garn.

Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.

Han bøier sig, dukker sig ned, og for hans sterke klør faller de elendige.

Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.

Han sier i sitt hjerte: Gud har glemt det, han har skjult sitt åsyn, han ser det aldri.

Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!

Reis dig, Herre! Gud, opløft din hånd, glem ikke de elendige!

Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!

Hvorfor skal den ugudelige forakte Gud og si i sitt hjerte: Du hjemsøker ikke?

Miért szidja Istent a gonosz? *Miért* mondja szívében: Nem keresed *rajta.*

Du har sett det; for du skuer nød og sorg for å legge dem i din hånd; til dig overgir den elendige sin sak, du er den farløses hjelper.

Te látod *ezt,* mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.

Sønderbryt den ugudeliges arm, og hjemsøk den ondes ugudelighet, så du ikke mere finner den!

Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.

Herren er konge evindelig og alltid, hedningene blir utryddet av hans land!

Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.

De saktmodiges begjæring hører du, Herre! Du styrker deres hjerte, du vender ditt øre til

A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,

for å dømme i den farløses og undertryktes sak. Ikke skal mennesket, som er av jorden, lenger vedbli å volde redsel.

Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.