Psalms 146

Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat!

RAB’be övgüler sunun! Ey gönlüm, RAB’be övgüler sun.

Dicsérem az Urat, a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok.

Yaşadıkça RAB’be övgüler sunacak, Var oldukça Tanrım’a ilahiler söyleyeceğim.

Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet!

Önderlere, Sizi kurtaramayacak insanlara güvenmeyin.

Kimegyen a lelke; visszatér földébe, *és* aznapon elvesznek az ő tervei.

O son soluğunu verince toprağa döner, O gün tasarıları da biter.

Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az ő Istenében;

Ne mutlu yardımcısı Yakup’un Tanrısı olan insana, Umudu Tanrısı RAB’de olana!

A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hűségét örökké;

Yeri göğü, Denizi ve içindeki her şeyi yaratan, Sonsuza dek güvenilir olan,

Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezőknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat.

Ezilenlerin hakkını alan, Açlara yiyecek sağlayan O’dur. RAB tutsakları özgür kılar,

Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat.

Körlerin gözünü açar, İki büklüm olanları doğrultur, Doğruları sever.

Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja.

RAB garipleri korur, Öksüze, dul kadına yardım eder, Kötülerin yolunuysa saptırır.

Uralkodni fog az Úr örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékről nemzedékre! Dicsérjétek az Urat!

RAB Tanrın sonsuza dek, ey Siyon, Kuşaklar boyunca egemenlik sürecek. RAB’be övgüler sunun!