Psalms 147

Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!

RAB’be övgüler sunun! Ne güzel, ne hoş Tanrımız’ı ilahilerle övmek! O’na övgü yaraşır.

Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;

RAB yeniden kuruyor Yeruşalim’i, Bir araya topluyor İsrail’in sürgünlerini.

Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.

O kırık kalplileri iyileştirir, Yaralarını sarar.

Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.

[] Yıldızların sayısını belirler, Her birini adıyla çağırır.

Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.

Rabbimiz büyük ve çok güçlüdür, Sınırsızdır anlayışı.

Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.

RAB mazlumlara yardım eder, Kötüleri yere çalar.

Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!

RAB’be şükran ezgileri okuyun, Tanrımız’ı lirle, ilahilerle övün.

A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, *és* füvet sarjaszt a hegyeken;

O’dur gökleri bulutlarla kaplayan, Yeryüzüne yağmur sağlayan, Dağlarda ot bitiren.

A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.

O yiyecek sağlar hayvanlara, Bağrışan kuzgun yavrularına.

Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;

Ne atın gücünden zevk alır, Ne de insanın yiğitliğinden hoşlanır.

Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.

RAB kendisinden korkanlardan, Sevgisine umut bağlayanlardan hoşlanır.

Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!

RAB’bi yücelt, ey Yeruşalim! Tanrın’a övgüler sun, ey Siyon!

Mert erősekké teszi kapuid zárait, *s* megáldja benned a te fiaidat.

Çünkü senin kapılarının kol demirlerine güç katar, İçindeki halkı kutsar.

Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.

Sınırlarını esenlik içinde tutar, Seni en iyi buğdayla doyurur.

Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!

Yeryüzüne buyruğunu gönderir, Sözü çarçabuk yayılır.

Olyan havat ád, mint a gyapjú, *és* szórja a deret, mint a port.

Yapağı gibi kar yağdırır, Kırağıyı kül gibi saçar.

Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?

Aşağıya iri iri dolu savurur, Kim dayanabilir soğuğuna?

Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.

Buyruk verir, eritir buzları, Rüzgarını estirir, sular akmaya başlar.

Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.

Sözünü Yakup soyuna, Kurallarını, ilkelerini İsrail’e bildirir.

Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!

Başka hiçbir ulus için yapmadı bunu, Onlar O’nun ilkelerini bilmezler. RAB’be övgüler sunun!