Psalms 144

Dávidé. Áldott az Úr, az én kőváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, *s* viadalra az én ujjaimat.

Av David. Lovet være Herren, min klippe, han som oplærer mine hender til strid, mine fingrer til krig,

Jóltevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: ő veti alám népemet.

min miskunn og min festning, min borg og min redningsmann, mitt skjold og den jeg tar min tilflukt til, den som tvinger mitt folk under mig.

Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?

Herre, hvad er et menneske, at du kjenner ham, et menneskebarn, at du akter på ham!

Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.

Et menneske er lik et åndepust, hans dager er som en skygge som farer forbi.

Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!

Herre, bøi din himmel og far ned, rør ved fjellene så de ryker!

Lövelj villámot és hányd szerte őket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.

La lynet lyne og spred dem, send dine piler og skrem dem!

Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből, az idegen-fiak kezéből;

Rekk ut dine hender fra det høie, fri mig og frels mig fra store vann, fra fremmedes hånd,

A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.

de hvis munn taler svik, og hvis høire hånd er en løgnens hånd.

Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;

Gud! En ny sang vil jeg synge dig, til tistrenget harpe vil jeg lovsynge dig,

Ki segítséget ád a királyoknak, *s* megmenti Dávidot, az ő szolgáját a gonosz szablyától.

du som gir kongene frelse, som redder David, din tjener, fra det onde sverd.

Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezéből, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.

Frels mig og fri mig fra fremmedes hånd, de hvis munn taler svik, og hvis høire hånd er en løgnens hånd,

Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nőve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.

forat våre sønner må være som planter, høit vokset i sin ungdom, våre døtre som hjørnestolper, hugget som til et slott,

Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelőinken.

forat våre forrådshus må være fulle og gi av alle slag, at vårt småfe må øke sig i tusentall, ja i titusentall på våre gater,

Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.

at våre kuer må ha kalv, at det ingen skade må være og intet tap og intet klageskrik på våre gater.

Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az ő Istene.

Salig er det folk som det går således; salig er det folk hvis Gud Herren er.