II Corinthians 6

Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét.

Men som medarbeidere formaner vi eder også at I ikke forgjeves må ta imot Guds nåde.

Mert ő mondja: Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja.

Han sier jo: På den tid som behaget mig, bønnhørte jeg dig, og på frelsens dag kom jeg dig til hjelp. Se, nu er en velbehagelig tid, se, nu er frelsens dag!

Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy a szolgálatunk ne szidalmaztassék.

Og vi gir ikke i noget stykke noget anstøt, forat ikke tjenesten skal bli lastet,

Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban.

men viser oss i alt som Guds tjenere: ved stort tålmod i trengsler, i nød, i angst,

Vereségben, tömlöczben, háborúságban, küzködésben, virrasztásban, bőjtölésben.

under slag, i fengsler, i oprør, i strengt arbeid, i nattevåk, i faste;

Tisztaságban, tudományban, hosszútűrésben, szívességben, Szent Lélekben, tettetés nélkül való szeretetben,

ved renhet, ved skjønnsomhet, ved langmodighet, ved godhet, ved den Hellige Ånd, ved uskrømtet kjærlighet,

Igazmondásban, Isten erejében; az igazságnak jobb és bal felől való fegyvereivel;

ved sannhets ord, ved Guds kraft, ved rettferds våben på høire og venstre side;

Dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hír által; mint hitetők, és igazak;

i ære og vanære, med ondt rykte og godt rykte, som forførere og dog sanndrue,

Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek; mint megholtak, és ím élők; mint ostorozottak, és meg nem ölöttek;

som ukjente og dog velkjente; som de som dør, og se, vi lever, som de som refses og dog ikke ihjelslåes,

Mint bánkódók, noha mindig örvendezők; mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók.

som bedrøvede, men alltid glade, som fattige, som dog gjør mange rike, som de som intet har og dog eier alt.

A mi szánk megnyílt ti néktek, korinthusiak, a mi szívünk kitárult.

Vår munn er oplatt mot eder, I korintiere, vårt hjerte har utvidet sig.

Nem mi bennünk vagytok szorosságban, hanem szorosságban vagytok a ti szívetekben.

I har ikke trangt rum hos oss, men det er trangt i eders hjerte.

Viszonzásul (mint gyermekeimnek szólok) tárjátok ki ti is szíveteket.

Men like for like - jeg taler som til barn - utvid også I eders hjerter!

Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?

Dra ikke i fremmed åk med vantro! for hvad samlag har rettferd med urett, eller hvad samfund har lys med mørke?

És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez?

Og hvad samklang er det mellem Kristus og Belial, eller hvad lodd og del har en troende med en vantro?

Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, a mint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek.

Og hvad enighet er det mellem Guds tempel og avguder? Vi er jo den levende Guds tempel, som Gud har sagt: Jeg vil bo iblandt dem og ferdes iblandt dem, og jeg vil være deres Gud, og de skal være mitt folk.

Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket,

Derfor, gå ut fra dem og skill eder fra dem, sier Herren, og rør ikke ved urent, så skal jeg ta imot eder,

És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.

og jeg vil være eder en far, og I skal være mig sønner og døtre, sier Herren, den Allmektige.