Proverbs 9

Bölcseség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván.
La saĝo konstruis sian domon, Ĉarpentis ĝiajn sep kolonojn.
Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.
Ĝi buĉis sian bruton, verŝis sian vinon, Kaj pretigis sian tablon.
Elbocsátá az ő leányit, hivogat a város magas helyeinek tetein.
Ĝi sendis siajn servantinojn, Por anonci sur la pintoj de la altaĵoj de la urbo:
Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak *ezt* mondja:
Kiu estas naiva, tiu sin turnu ĉi tien! Al la senspritulo ĝi diris:
Jőjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.
Venu, manĝu de mia pano, Kaj trinku el la vino, kiun mi enverŝis.
Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útán.
Forlasu la malsaĝaĵon, kaj vivu; Kaj iru laŭ la vojo de la prudento.
A ki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat: és a ki feddi a latrot, szégyenére lesz.
Kiu instruas blasfemanton, tiu prenas sur sin malhonoron; Kaj kiu penas ĝustigi malpiulon, tiu estas mokata.
Ne fedd meg a csúfolót, hogy ne gyűlöljön téged; fedd meg a bölcset, és szeret téged.
Ne penu ĝustigi blasfemanton, ke li vin ne malamu: Penu ĝustigi saĝulon, kaj li vin amos.
Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat, és öregbíti a tanulságot.
Donu al saĝulo, kaj li ankoraŭ pli saĝiĝos; Instruu justulon, kaj li lernos pli.
A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.
La komenco de la saĝo estas timo antaŭ la Eternulo; Kaj ekkono pri la Sanktulo estas prudento.
Mert én általam sokasulnak meg a te napjaid, és meghosszabbítják néked életednek esztendeit.
Ĉar per mi plimultiĝos viaj tagoj, Kaj aldoniĝos al vi jaroj da vivo.
Ha bölcs vagy, bölcs vagy te magadnak; ha pedig csúfoló vagy, magad vallod kárát.
Se vi saĝiĝis, vi saĝiĝis por vi; Kaj se vi blasfemas, vi sola suferos.
Balgaság asszony fecsegő, bolond és semmit nem tud.
Virino malsaĝa, bruema, Sensprita, kaj nenion scianta,
És leült az ő házának ajtajába, székre a városnak magas helyein,
Sidas ĉe la pordo de sia domo, Sur seĝo sur altaĵo de la urbo,
Hogy hívja az útonjárókat, a kik egyenesen mennek útjokon.
Por voki la pasantojn, Kiuj iras sian ĝustan vojon:
Ki együgyű? térjen ide, és valaki esztelen, annak *ezt* mondja:
Kiu estas naiva, tiu sin turnu ĉi tien! Kaj al la senspritulo ŝi diris:
A lopott víz édes, és a titkon való étel gyönyörűséges!
Akvoj ŝtelitaj estas dolĉaj, Kaj pano kaŝita estas agrabla.
És az nem tudja, hogy ott élet nélkül valók vannak; és a pokol mélyébe esnek az ő hivatalosai!
Kaj li ne scias, ke tie estas mortintoj Kaj ke ŝiaj invititoj estas en la profundoj de Ŝeol.