Psalms 26

Dávidé. Ítélj meg engem, Uram! mert én ártatlanságban éltem és az Úrban bíztam ingadozás nélkül.

(Af David.) Skaf mig ret, o HERRE, thi jeg vandrer i Uskyld, stoler på HERREN uden at vakle.

Próbálj meg, Uram, és kisérts meg, és vizsgáld meg veséimet és szívemet.

Ransag mig, HERRE, og prøv mig, gransk mine Nyrer og mit Hjerte;

Mert kegyelmed szemem előtt van, és hűségedben járok-kelek.

thi din Miskundhed står mig for Øje, jeg vandrer i din Sandhed.

Nem ültem együtt hivalkodókkal, és alattomosokkal nem barátkoztam.

Jeg tager ej Sæde blandt Løgnere, blandt falske kommer jeg ikke.

Gyűlölöm a rosszak társaságát, és a gonoszokkal együtt nem ülök.

Jeg hader de ondes Forsamling, hos gudløse sidder jeg ej.

Ártatlanságban mosom kezemet, és oltárodat gyakorlom Uram!

Jeg tvætter mine Hænder i Renhed, at jeg kan vandre omkring dit Alter, HERRE,

Hogy hallatós szóval dicsérjelek téged, és elbeszéljem minden csodatettedet.

for at istemme Takkesang, fortælle om alle dine Undere.

Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsőséged hajlékának helyét.

HERRE, jeg elsker dit Hus, det Sted, hvor din Herlighed bor.

Ne sorozd a bűnösökkel együvé lelkemet, sem életemet a vérszopókkal együvé,

Bortriv ikke min Sjæl med Syndere, mit Liv med blodstænkte Mænd,

A kiknek kezében vétek van, és jobbjuk telve vesztegetéssel.

i hvis Hænder er Skændselsdåd, hvis højre er fuld af Bestikkelse.

Én pedig ártatlanságban élek; ments meg és könyörülj rajtam.

Jeg har jo vandret i Uskyld, forløs mig og vær mig nådig!

Lábam megáll igazsággal; áldom az Urat a gyülekezetekben.

Min Fod står på den jævne Grund, i Forsamlinger vil jeg love HERREN.