Psalms 17

Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.

(En bøn af David.) HERRE, hør en retfærdig Sag, lyt til min Klage lån Øre til Bøn fra svigløse Læber!

A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.

Fra dig skal min Ret udgå, thi hvad ret er, ser dine Øjne.

Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi *rosszat; ha tán* gondoltam *is,* nem jött ki a számon.

Prøv mit Hjerte, se efter om Natten, ransag mig, du finder ej Svig hos mig.

Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.

Ej synded min Mund, hvad end Mennesker gjorde; ved dine Læbers Ord vogted jeg mig for Voldsmænds Veje;

Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.

mine Skridt har holdt dine Spor, jeg vaklede ej på min Gang.

Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.

Jeg råber til dig, thi du svarer mig, Gud, bøj Øret til mig, hør på mit Ord!

Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.

Vis, dig underfuldt nådig, du Frelser for dem, der tyr til din højre for Fjender!

Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.

Vogt mig som Øjestenen, skjul mig i dine Vingers Skygge

A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.

for gudløse, der øver Vold imod mig, glubske Fjender, som omringer mig;

Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.

de har lukket deres Hjerte med Fedt, deres Mund fører Hovmodstale.

Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.

De omringer os, overalt hvor vi går, de sigter på at slå os til Jorden.

Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.

De er som den rovgridske Løve, den unge Løve, der ligger på Lur.

Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;

Rejs dig, HERRE, træd ham i Møde, kast ham til Jorden, fri med dit Sværd min Sjæl fra den gudløses Vold,

Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.

fra Mændene, HERRE, med din Hånd, fra dødelige Mænd - lad dem få deres Del i levende Live! Fyld deres Bug med dit Forråd af Vrede, lad Børnene mættes dermed og efterlade deres Børn, hvad de levner!

Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.

Men jeg skal i Retfærd skue dit Åsyn, mættes ved din Skikkelse, når jeg vågner.