Psalms 18

Az éneklőmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből, és a Saul kezéből.

(Til sangmesteren. Af HERRENS tjener David, som sang HERREN denne sang, dengang HERREN havde frelst ham af alle hans fjenders og af Sauls hånd. Han sang:) HERRE, jeg har dig hjerteligt kær, min Styrke!

És monda: Szeretlek Uram, én erősségem!

HERRE, min Klippe, min Borg. min Befrier, min Gud, mit Bjerg, hvortil jeg tyr, mit Skjold, mit Frelseshorn, mit Værn!

Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ő benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.

Jeg påkalder HERREN, den Højlovede, og frelses fra mine Fjender.

Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.

Dødens Reb omsluttede mig, Ødelæggelsens Strømme forfærdede mig,

Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.

Dødsrigets Reb omspændte mig, Dødens Snarer faldt over mig;

A Seol kötelei vettek körül; a halál tőrei fogtak meg engem.

i min Vånde påkaldte jeg HERREN og råbte til min Gud. Han hørte min Røst fra sin Helligdom, mit Råb fandt ind til hans Ører!

Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.

Da rystede Jorden og skjalv, Bjergenes Grundvolde bæved og rysted, thi hans Vrede blussede op.

Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.

Røg for ud af hans Næse, fortærende Ild af hans Mund, Gløder gnistrede fra ham.

Füst szállt fel orrából, és szájából emésztő tűz; izzó szén gerjedt belőle.

Han sænkede Himlen, steg ned med Skymulm under sine Fødder;

Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.

båret af Keruber fløj han, svæved på Vindens Vinger;

Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.

han omgav sig med Mulm som en Bolig, mørke Vandmasser, vandfyldte Skyer.

A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhők és sűrű fellegek.

Fra Glansen foran ham for der Hagl og Ildgløder gennem hans Skyer.

Az előtte lévő fényességből felhőin jégeső tört át és eleven szén.

HERREN tordnede fra Himlen, den Højeste lod høre sin Røst, Hagl og Ildgløder.

És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégeső *hullt* és eleven szén.

Han udslyngede Pile, adsplittede dem, Lyn i Mængde og skræmmede dem.

És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.

Vandenes Bund kom til Syne, Jordens Grundvolde blottedes ved din Trusel, HERRE, for din Vredes Pust.

És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtől, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.

Han udrakte Hånden fra det høje og greb mig, drog mig op af de vældige Vande,

Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekből.

frelste mig fra mine mægtige Fjender, fra mine Avindsmænd; de var mig for stærke.

Megszabadított engem az én erős ellenségemtől, s az én gyűlölőimtől, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.

På min Ulykkes Dag faldt de over mig, men HERREN blev mig til Værn.

Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.

Han førte mig ud i åbent Land, han frelste mig, thi han havde Behag i mig.

És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.

HERREN gengældte mig efter min Retfærd, lønned mig efter mine Hænders Uskyld;

Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;

thi jeg holdt mig til HERRENs Veje, svigted i Gudløshed ikke min Gud

Mert megőriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől.

hans Bud stod mig alle for Øje, hans Lov skød jeg ikke fra mig.

Mert minden ítélete előttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.

Ustraffelig var jeg for ham og vogtede mig for Brøde.

És tökéletes voltam előtte, őrizkedtem az én vétkemtől.

HERREN lønned mig efter min Retfærd, mine Hænders Uskyld, som stod ham for Øje!

És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei előtt van.

Du viser dig from mod den fromme, retsindig mod den retsindige,

Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.

du viser dig ren mod den rene og vrang mod den svigefulde.

A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.

De arme giver du Frelse, hovmodiges Øjne Skam!

Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;

Ja, min Lampe lader du lyse, HERRE, min Gud opklarer mit Mørke.

Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.

Thi ved din Hjælp søndrer jeg Mure, ved min Guds Hjælp springer jeg over Volde.

Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kőfalon is átugrom.

Fuldkommen er Guds Vej, lutret er HERRENs Ord. Han er et Skjold for alle, der sætter deres Lid til ham.

Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, a kik bíznak benne.

Ja, hvem er Gud uden HERREN, hvem er en Klippe uden vor Gud,

Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?

den Gud, der omgjorded mig med Kraft, jævnede Vejen for mig,

Az Isten, a ki felövez engem erővel, és tökéletessé teszi útamat:

gjorde mine Fødder som Hindens og gav mig Fodfæste på Højene,

Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.

oplærte min Hånd til Krig, så mine Arme spændte Kobberbuen!

Ő tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.

Du gav mig din Frelses Skjold, din højre støttede mig, din Nedladelse gjorde mig stor;

És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.

du skaffede Plads for mine Skridt, mine Ankler vaklede ikke.

Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.

Jeg jog mine Fjender, indhentede dem, vendte først om, da de var gjort til intet,

Üldözöm ellenségeimet és elérem őket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.

slog dem ned, så de ej kunde rejse sig, men lå faldne under min Fod.

Összetöröm őket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.

Du omgjorded mig med Kraft til Kampen, mine Modstandere tvang du i Knæ for mig;

Mert te öveztél fel engem erővel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelőket.

du slog mine Fjender på Flugt, mine Avindsmænd rydded jeg af Vejen.

És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyűlölőimet elpusztíthattam.

De råbte, men ingen hjalp, til HERREN, han svared dem ikke.

Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.

Jeg knuste dem som Støv for Vinden, fejed dem bort som Gadeskarn.

És apróra törtem őket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam őket mint utcza sarát.

Du friede mig af Folkekampe, du satte mig til Folkeslags Høvding; nu tjener mig ukendte Folk;

Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.

hører de om mig, lyder de mig, Udlandets Sønner kryber for mig;

A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.

Udlandets Sønner vansmægter, slæber sig frem af deres Skjul.

Az idegenek elepedtek, és reszketve jőnek elő zárt helyeikből.

HERREN lever, højlovet min Klippe, ophøjet være min Frelses Gud,

Él az Úr és áldott az én kősziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!

den Gud, som giver mig Hævn, tvinger Folkeslag under min Fod

Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;

og frier mig fra mine vrede Fjender! Du ophøjer mig over mine Modstandere, fra Voldsmænd frelser du mig.

A ki megment engem ellenségeimtől. Még az ellenem felkelők fölött is felmagasztalsz engem, az erőszakos embertől megszabadítasz engem.

HERRE, derfor priser jeg dig blandt Folkene og lovsynger dit Navn,

Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek. * (Psalms 18:51) Nagy segítséget ád az ő királyának és irgalmasságot cselekszik az ő felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké. *

du, som kraftig hjælper din Konge og viser din Salvede Miskundhed, David og hans Æt evindelig.