Job 18

Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:
Så tog Sjuhiten Bildad til Orde og sagde:
Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg *a dolgot,* azután szóljunk.
"Så gør dog en Ende på dine Ord, kom til Fornuft og lad os tale!
Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?
Hvi skal vi regnes for Kvæg og stå som umælende i dine Øjne?
Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kőszikla helyéről?
Du, som i Vrede sønderslider din Sjæl, skal for din Skyld Jorden blive øde og Klippen flyttes fra sit Sted?
Sőt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az ő tüzöknek szikrája.
Nej, den gudløses Lys bliver slukt, hans Ildslue giver ej Lys;
A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette.
Lyset i hans Telt går ud, og hans Lampe slukkes for ham;
Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt.
hans kraftige Skridt bliver korte, han falder for eget Råd;
Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.
thi hans Fod drives ind i Nettet, på Fletværk vandrer han frem,
A sarka tőrbe akad, és kelepcze fogja meg őt.
Fælden griber om Hælen, Garnet holder ham fast;
Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az ő *szokott* ösvényén.
Snaren er skjult i Jorden for ham og Saksen på hans Sti;
Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt léptennyomon.
Rædsler skræmmer ham alle Vegne og kyser ham Skridt for Skridt:
Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.
Ulykken hungrer efter ham, Undergang lurer på hans Fald:
Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.
Dødens førstefødte æder hans Lemmer, æder hans Legemes Lemmer;
Eltünik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő.
han rives bort fra sit Telt, sin Fortrøstning; den styrer hans Skridt til Rædslernes Konge;
Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.
i hans Telt har Undergang hjemme, Svovl strøs ud på hans Bolig;
Alant elszáradnak gyökerei, és felülről levágatik az ága.
nedentil tørrer hans Rødder, oventil visner hans Grene;
Emlékezete elvész a földről, még az utczákon sem marad fel a neve.
hans Minde svinder fra Jord, på Gaden nævnes ikke hans Navn;
A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt.
man støder ham ud fra Lys i Mørket og driver ham bort fra Jorderig;
Sem fia, sem unokája nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján.
i sit Folk har han ikke Afkom og Æt, i hans Hjem er der ingen tilbage;
Az ő pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket.
de i Vester stivner ved hans Skæbnedag, de i Øst bliver slagne af Rædsel.
Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.
Ja, således går det den lovløses Bolig, dens Hjem, der ej kender Gud!