II Corinthians 6

Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét.

Men som Medarbejdere formane vi også til, at I ikke forgæves må have modtaget Guds Nåde;

Mert ő mondja: Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja.

(han siger jo: "På en behagelig Tid bønhørte jeg dig, og på en Frelsens Dag hjalp jeg dig." Se, nu er det en velbehagelig Tid, se, nu er det en Frelsens Dag;)

Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy a szolgálatunk ne szidalmaztassék.

og vi give ikke i nogen Ting noget Anstød, for at Tjenesten ikke skal blive lastet;

Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban.

men i alting anbefale vi som Guds Tjenere os selv ved stor Udholdenhed i Trængsler, i Nød, i Angster,

Vereségben, tömlöczben, háborúságban, küzködésben, virrasztásban, bőjtölésben.

under Slag, i Fængsler, under Oprør, under Besværligheder, i Nattevågen, i Faste,

Tisztaságban, tudományban, hosszútűrésben, szívességben, Szent Lélekben, tettetés nélkül való szeretetben,

ved Renhed, ved Kundskab, ved Langmodighed, ved Velvillighed, ved den Helligånd, ved uskrømtet Kærlighed,

Igazmondásban, Isten erejében; az igazságnak jobb és bal felől való fegyvereivel;

ved Sandheds Ord, ved Guds Kraft, ved Retfærdighedens Våben både til Angreb og Forsvar;

Dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hír által; mint hitetők, és igazak;

ved Ære og Vanære, ved ondt Rygte og godt Rygte; som Forførere og dog sanddru;

Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek; mint megholtak, és ím élők; mint ostorozottak, és meg nem ölöttek;

som ukendte og dog velkendte; som døende, og se, vi leve; som de, der tugtes, dog ikke til Døde;

Mint bánkódók, noha mindig örvendezők; mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók.

som bedrøvede, dog altid glade; som fattige, der dog gøre mange rige; som de, der intet have, og dog eje alt.

A mi szánk megnyílt ti néktek, korinthusiak, a mi szívünk kitárult.

Vor Mund er opladt over for eder, Korinthiere! vort Hjerte er udvidet.

Nem mi bennünk vagytok szorosságban, hanem szorosságban vagytok a ti szívetekben.

I have ikke snæver Plads i os, men der er snæver Plads i eders Hjerter.

Viszonzásul (mint gyermekeimnek szólok) tárjátok ki ti is szíveteket.

Men ligeså til Gengæld (jeg taler som til mine Børn), må også I udvide eders Hjerter!

Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?

Drager ikke i ulige Åg med vantro; thi hvad Fællesskab har Retfærdighed og Lovløshed? eller hvad Samfund har Lys med Mørke?

És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez?

Hvad Samklang er der mellem Kristus og Belial? eller hvad Delagtighed har en troende med en vantro?

Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, a mint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek.

Hvad Samstemning har Guds Tempel med Afguder? Thi vi ere den levende Guds Tempel, ligesom Gud har sagt: "Jeg vil bo og vandre iblandt dem, og jeg vil være deres Gud, og de skulle være mit Folk."

Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket,

"Derfor går ud fra dem og udskiller eder fra dem, siger Herren, og rører ikke noget urent; og jeg vil antage mig eder,"

És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.

"og jeg vil være eders Fader, og I skulle være mine Sønner og Døtre, siger Herren, den Almægtige."