Psalms 26

Dávidé. Ítélj meg engem, Uram! mert én ártatlanságban éltem és az Úrban bíztam ingadozás nélkül.

Žalm Davidův. Suď mne, Hospodine, nebo já v upřímnosti své chodím, a v tě Hospodina doufám, nepohnuť se.

Próbálj meg, Uram, és kisérts meg, és vizsgáld meg veséimet és szívemet.

Zprubujž mne, Hospodine, a zkus mne, přepal ledví má i srdce mé.

Mert kegyelmed szemem előtt van, és hűségedben járok-kelek.

Milosrdenství tvé zajisté před očima mýma jest, a chodím stále v pravdě tvé.

Nem ültem együtt hivalkodókkal, és alattomosokkal nem barátkoztam.

S lidmi marnými nesedám, a s pokrytci v spolek nevcházím.

Gyűlölöm a rosszak társaságát, és a gonoszokkal együtt nem ülök.

V nenávisti mám shromáždění zlostníků, a s bezbožnými se neusazuji.

Ártatlanságban mosom kezemet, és oltárodat gyakorlom Uram!

Umývám v nevinnosti ruce své, postavuji se při oltáři tvém, Hospodine,

Hogy hallatós szóval dicsérjelek téged, és elbeszéljem minden csodatettedet.

Abych tě hlasitě chválil, a vypravoval všecky divné skutky tvé.

Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsőséged hajlékának helyét.

Hospodine, jáť miluji obydlí domu tvého, a místo příbytku slávy tvé.

Ne sorozd a bűnösökkel együvé lelkemet, sem életemet a vérszopókkal együvé,

Nezahrnujž s hříšnými duše mé, a s lidmi vražedlnými života mého,

A kiknek kezében vétek van, és jobbjuk telve vesztegetéssel.

V jejichž rukou jest nešlechetnost, a pravice jejich vzátků plná.

Én pedig ártatlanságban élek; ments meg és könyörülj rajtam.

Já pak v upřímnosti své chodím, vykupiž mne, a smiluj se nade mnou.

Lábam megáll igazsággal; áldom az Urat a gyülekezetekben.

Noha má stojí na rovině, v shromážděních svatých dobrořečiti budu Hospodinu.