Psalms 26

(Af David.) Skaf mig ret, o HERRE, thi jeg vandrer i Uskyld, stoler på HERREN uden at vakle.

Dávidé. Ítélj meg engem, Uram! mert én ártatlanságban éltem és az Úrban bíztam ingadozás nélkül.

Ransag mig, HERRE, og prøv mig, gransk mine Nyrer og mit Hjerte;

Próbálj meg, Uram, és kisérts meg, és vizsgáld meg veséimet és szívemet.

thi din Miskundhed står mig for Øje, jeg vandrer i din Sandhed.

Mert kegyelmed szemem előtt van, és hűségedben járok-kelek.

Jeg tager ej Sæde blandt Løgnere, blandt falske kommer jeg ikke.

Nem ültem együtt hivalkodókkal, és alattomosokkal nem barátkoztam.

Jeg hader de ondes Forsamling, hos gudløse sidder jeg ej.

Gyűlölöm a rosszak társaságát, és a gonoszokkal együtt nem ülök.

Jeg tvætter mine Hænder i Renhed, at jeg kan vandre omkring dit Alter, HERRE,

Ártatlanságban mosom kezemet, és oltárodat gyakorlom Uram!

for at istemme Takkesang, fortælle om alle dine Undere.

Hogy hallatós szóval dicsérjelek téged, és elbeszéljem minden csodatettedet.

HERRE, jeg elsker dit Hus, det Sted, hvor din Herlighed bor.

Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsőséged hajlékának helyét.

Bortriv ikke min Sjæl med Syndere, mit Liv med blodstænkte Mænd,

Ne sorozd a bűnösökkel együvé lelkemet, sem életemet a vérszopókkal együvé,

i hvis Hænder er Skændselsdåd, hvis højre er fuld af Bestikkelse.

A kiknek kezében vétek van, és jobbjuk telve vesztegetéssel.

Jeg har jo vandret i Uskyld, forløs mig og vær mig nådig!

Én pedig ártatlanságban élek; ments meg és könyörülj rajtam.

Min Fod står på den jævne Grund, i Forsamlinger vil jeg love HERREN.

Lábam megáll igazsággal; áldom az Urat a gyülekezetekben.