Psalms 144

Davidov. Blagoslovljen Jahve, hridina moja: ruke mi uči boju a prste ratu.

Dávidé. Áldott az Úr, az én kőváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, *s* viadalra az én ujjaimat.

On je ljubav moja i tvrđava moja, zaštita moja, izbavitelj moj, štit moj za koji se sklanjam; on mi narode stavlja pod noge!

Jóltevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: ő veti alám népemet.

Što je čovjek, o Jahve, da ga poznaješ, što li čedo ljudsko da ga se spominješ?

Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?

Poput daška je čovjek, dani njegovi kao sjena nestaju.

Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.

Jahve, nagni svoja nebesa i siđi, takni bregove: i zadimit će se!

Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!

Sijevni munjom i rasprši dušmane, odapni strijele i rasprši ih!

Lövelj villámot és hányd szerte őket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.

Ruku pruži iz visina, istrgni me i spasi iz voda beskrajnih, iz šaka sinova tuđinskih:

Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből, az idegen-fiak kezéből;

laži govore usta njihova, a desnica krivo priseže.

A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.

Pjevat ću ti, Bože, pjesmu novu, na harfi od deset žica svirat ću.

Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;

Ti daješ pobjedu kraljevima, koji si spasio Davida, slugu svojega. Od pogubna mača

Ki segítséget ád a királyoknak, *s* megmenti Dávidot, az ő szolgáját a gonosz szablyától.

spasi mene, oslobodi me iz ruke tuđinske; laži govore usta njihova, a desnica krivo priseže.

Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezéből, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.

Daj da nam sinovi budu kao biljke što rastu od mladosti svoje; a kćeri naše kao stupovi ugaoni, krasne poput hramskog stupovlja;

Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nőve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.

da nam žitnice budu pune svakog obilja, s plodovima svakojakim u izobilju;

Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelőinken.

ovce naše plodile se na tisuće, plodile se beskrajno na našim poljima; stoka naša neka bude tovna! U zidinama nam ne bilo proboja ni ropstva ni plača na ulicama našim!

Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.

Blago narodu kojem je tako, blago narodu kojem je Jahve Bog!

Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az ő Istene.