Psalms 10

Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?

A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.

Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.

A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.

Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.

Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem *esem* bajba.

Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.

Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.

Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.

Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.

Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!

Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!

Miért szidja Istent a gonosz? *Miért* mondja szívében: Nem keresed *rajta.*

Te látod *ezt,* mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.

Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.

Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.

A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,

Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.