Psalms 132

Ωιδη των Αναβαθμων. Ενθυμηθητι, Κυριε, τον Δαβιδ, και παντας τους αγωνας αυτου

Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;

πως ωμοσε προς τον Κυριον και εκαμεν ευχην εις τον ισχυρον Θεον του Ιακωβ

A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:

Δεν θελω εισελθει υπο την στεγην του οικου μου, δεν θελω αναβη εις την κλινην της στρωμνης μου,

Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;

δεν θελω δωσει υπνον εις τους οφθαλμους μου, νυσταγμον εις τα βλεφαρα μου,

Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;

εωσου ευρω τοπον δια τον Κυριον, κατοικιαν δια τον ισχυρον Θεον του Ιακωβ.

Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!

Ιδου, ηκουσαμεν περι αυτης εν Εφραθα ευρηκαμεν αυτην εις τας πεδιαδας του Ιααρ.

Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:

Ας εισελθωμεν εις τας σκηνας αυτου ας προσκυνησωμεν εις το υποποδιον των ποδων αυτου.

Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!

Αναστηθι, Κυριε, εις την αναπαυσιν σου, συ και η κιβωτος της δυναμεως σου.

Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!

Οι ιερεις σου ας ενδυθωσι δικαιοσυνην, και οι οσιοι σου ας αγαλλωνται.

Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!

Ενεκεν Δαβιδ του δουλου σου μη αποστρεψης το προσωπον του κεχρισμενου σου.

Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!

Ωμοσεν ο Κυριος αληθειαν προς τον Δαβιδ, δεν θελει αθετησει αυτην, Εκ του καρπου του σωματος σου θελω θεσει επι τον θρονον σου.

Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;

Εαν φυλαξωσιν οι υιοι σου την διαθηκην μου, και τα μαρτυρια μου τα οποια θελω διδαξει αυτους, και οι υιοι αυτων θελουσι καθισει διαπαντος επι του θρονου σου.

Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.

Διοτι εξελεξεν ο Κυριος την Σιων ευηρεστηθη να κατοικη εν αυτη.

Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:

Αυτη ειναι η αναπαυσις μου εις τον αιωνα του αιωνος ενταυθα θελω κατοικει, διοτι ηγαπησα αυτην.

Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;

Θελω ευλογησει εν ευλογια τας τροφας αυτης τους πτωχους αυτης θελω χορτασει αρτον

Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;

και τους ιερεις αυτης θελω ενδυσει σωτηριαν και οι οσιοι αυτης θελουσιν αγαλλεσθαι εν αγαλλιασει.

Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.

Εκει θελω καμει να βλαστηση κερας εις τον Δαβιδ ητοιμασα λυχνον δια τον κεχρισμενον μου.

Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.

Τους εχθρους αυτου θελω ενδυσει αισχυνην επι δε αυτον θελει ανθει το διαδημα αυτου.

Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.