Psalms 144

Av David.  Lovad vare HERREN, min klippa,  han som lärde mina armar att kriga,  mina händer att strida;

Dávidé. Áldott az Úr, az én kőváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, *s* viadalra az én ujjaimat.

 min nåds Gud och min borg,  mitt värn och min räddare,  min sköld och min tillflykt,  han som lägger mitt folk under mig.

Jóltevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: ő veti alám népemet.

 HERRE, vad är en människa, att du vill veta av henne,  en människoson, att du tänker på honom?

Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?

 En människa är lik en fläkt,  hennes dagar såsom en försvinnande skugga.

Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.

 HERRE, sänk din himmel och far ned,  rör vid bergen, så att de ryka.

Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!

 Låt ljungeldar ljunga och skingra dem,  skjut dina pilar och förvirra dem.

Lövelj villámot és hányd szerte őket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.

 Räck ut dina händer från höjden,  fräls mig och rädda mig      ur de stora vattnen,      ur främlingarnas hand,

Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből, az idegen-fiak kezéből;

 vilkas mun talar lögn      och vilkas högra hand      är en falskhetens hand.

A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.

 Gud, en ny sång      vill jag sjunga till din ära,  till tiosträngad psaltare      vill jag lovsjunga dig,

Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;

 dig som giver seger åt konungarna,  dig som frälste din tjänare David      från det onda svärdet.

Ki segítséget ád a királyoknak, *s* megmenti Dávidot, az ő szolgáját a gonosz szablyától.

 Fräls mig och rädda mig      ur främlingarnas hand,  vilkas mun talar lögn,      och vilkas högra hand      är en falskhetens hand.

Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezéből, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.

 När våra söner stå i sin ungdom      såsom högväxta plantor,  våra döttrar lika hörnstoder,      huggna såsom för palatser;

Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nőve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.

 när våra visthus äro fulla      och skänka förråd på förråd;  när våra får öka sig tusenfalt,      ja, tiotusenfalt på våra utmarker;

Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelőinken.

 när våra oxar gå rikt lastade;  när ingen rämna har brutits i muren      och ingen nödgas draga ut såsom fånge,  när intet klagorop höres på våra gator --

Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.

 saligt är det folk som det så går;  ja, saligt är det folk vars Gud HERREN är.

Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az ő Istene.