Psalms 132

En vallfartssång.  Tänk, HERRE, David till godo,  på allt vad han fick lida,

Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;

 han som svor HERREN en ed  och gjorde ett löfte åt den Starke i Jakob;

A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:

 »Jag skall icke gå in i den hydda där jag bor,  ej heller bestiga mitt viloläger,

Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;

 jag skall icke unna mina ögon sömn  eller mina ögonlock slummer,

Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;

 förrän jag har funnit en plats åt HERREN,  en boning åt den Starke i Jakob.»

Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!

 Ja, vi hörde därom i Efrata,  vi förnummo det i skogsbygden.

Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:

 Låtom oss gå in i hans boning,  tillbedja vid hans fotapall.

Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!

 Stå upp, HERRE, och kom till din vilostad,  du och din makts ark.

Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!

 Dina präster vare klädda i rättfärdighet,  och dina fromma juble.

Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!

 För din tjänare Davids skull  må du icke visa tillbaka din smorde.

Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!

 HERREN har svurit David  en osviklig ed, som han icke skall rygga:  »Av ditt livs frukt skall jag sätta konungar på din tron.

Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;

 Om dina barn hålla mitt förbund  och hålla mitt vittnesbörd, som jag skall lära dem,  så skola ock deras barn till evig tid  få sitta på din tron.

Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.

 Ty HERREN har utvalt Sion,  där vill han hava sin boning.

Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:

 Detta är min vilostad till evig tid;  här skall jag bo, ty till detta ställe har jag lust.

Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;

 Dess förråd skall jag rikligen välsigna,  åt dess fattiga skall jag giva bröd till fyllest.

Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;

 Dess präster skall jag kläda i frälsning,  och dess fromma skola jubla högt.

Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.

 Där skall jag låta ett horn skjuta upp åt David;  där har jag rett till en lampa åt min smorde.

Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.

 Hans fiender skall jag kläda i skam,  men på honom skall hans krona glänsa.»

Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.