Psalms 56

56:1

Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban.

Acı bana, ey Tanrı, Çünkü ayak altında çiğniyor insanlar beni, Gün boyu saldırıp eziyorlar.

56:2

Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!

Düşmanlarım ayak altında çiğniyor beni her gün, Küstahça saldırıyor çoğu.

56:3

Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos *Isten!*

Sana güvenirim korktuğum zaman.

56:4

Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.

Tanrı’ya, sözünü övdüğüm Tanrı’ya Güvenirim ben, korkmam. İnsan bana ne yapabilir?

56:5

Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

Gün boyu sözlerimi çarpıtıyorlar, Hakkımda hep kötülük tasarlıyorlar.

56:6

Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.

Fesatlık için uğraşıyor, pusuya yatıyor, Adımlarımı gözlüyor, canımı almak istiyorlar.

56:7

Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.

Kötülüklerinin cezasından kurtulacaklar mı? Ey Tanrı, halkları öfkeyle yere çal!

56:8

Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!

Çektiğim acıları kaydettin, Gözyaşlarımı tulumunda biriktirdin! Bunlar defterinde yazılı değil mi?

56:9

Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?

Seslendiğim zaman, Düşmanlarım geri çekilecek. Biliyorum, Tanrı benden yana.

56:10

Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.

Sözünü övdüğüm Tanrı’ya, Sözünü övdüğüm RAB’be,

56:11

Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő igéretéért.

Tanrı’ya güvenirim ben, korkmam; İnsan bana ne yapabilir?

56:12

Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

Ey Tanrı, sana adaklar adamıştım, Şükran kurbanları sunmalıyım şimdi.

56:13

Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat; * (Psalms 56:14) Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában. *

Çünkü canımı ölümden kurtardın, Ayaklarımı tökezlemekten korudun; İşte yaşam ışığında, Tanrı huzurunda yürüyorum.