Psalms 17

Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.

En bön av David.  Hör, o HERRE, en rättfärdig sak,  akta på mitt rop,      lyssna till min bön;  den kommer icke ifrån falska läppar.

A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.

 Av dig må jag få min rätt;  dina ögon må skåda vad rättvist är.

Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi *rosszat; ha tán* gondoltam *is,* nem jött ki a számon.

 Du prövar mitt hjärta,      du utrannsakar mig, men du finner intet;  ingen ond tanke går ut ur min mun.

Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.

 Efter dina läppars ord,      och vad människor än må göra,  tager jag mig till vara      för våldsverkares stigar.

Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.

 Mina steg hålla sig stadigt      på dina vägar,  mina fötter vackla icke.

Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.

 Så åkallar jag nu dig,      ty du, Gud, skall svara mig;  böj ditt öra till mig,      hör mitt tal.

Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.

 Bevisa din underbara nåd,      du som frälsar undan motståndarna      dem som taga sin tillflykt till din högra hand.

Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.

 Bevara mig såsom en ögonsten,  beskärma mig under dina vingars skugga

A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.

 för de ogudaktiga,      som vilja fördärva mig,  för mina dödsfiender,      som omringa mig.

Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.

 Sitt hjärta förstocka de;  med sin mun tala de stora ord.

Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.

 Nu äro de omkring mig, var vi gå,  deras ögon speja efter      huru de skola böja mig till jorden.

Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.

 Ja, denne är lik ett lejon      som längtar efter rov,  lik ett ungt lejon      som ligger i försåt.

Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;

 Stå upp, HERRE;      träd emot honom, slå honom ned,  rädda med ditt svärd      min själ från den ogudaktige,

Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.

 ja, med din hand, från människorna, HERRE,  från denna världens människor,      som hava sin del i detta livet,  och vilkas buk du fyller med dina håvor,      som hava söner i mängd  och lämna sitt överflöd åt sina barn.

Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.

 Men jag skall skåda      ditt ansikte i rättfärdighet;  när jag uppvaknar,      vill jag mätta mig av din åsyn.