Psalms 132

Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;

En vallfartssång.  Tänk, HERRE, David till godo,  på allt vad han fick lida,

A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:

 han som svor HERREN en ed  och gjorde ett löfte åt den Starke i Jakob;

Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;

 »Jag skall icke gå in i den hydda där jag bor,  ej heller bestiga mitt viloläger,

Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;

 jag skall icke unna mina ögon sömn  eller mina ögonlock slummer,

Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!

 förrän jag har funnit en plats åt HERREN,  en boning åt den Starke i Jakob.»

Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:

 Ja, vi hörde därom i Efrata,  vi förnummo det i skogsbygden.

Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!

 Låtom oss gå in i hans boning,  tillbedja vid hans fotapall.

Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!

 Stå upp, HERRE, och kom till din vilostad,  du och din makts ark.

Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!

 Dina präster vare klädda i rättfärdighet,  och dina fromma juble.

Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!

 För din tjänare Davids skull  må du icke visa tillbaka din smorde.

Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;

 HERREN har svurit David  en osviklig ed, som han icke skall rygga:  »Av ditt livs frukt skall jag sätta konungar på din tron.

Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.

 Om dina barn hålla mitt förbund  och hålla mitt vittnesbörd, som jag skall lära dem,  så skola ock deras barn till evig tid  få sitta på din tron.

Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:

 Ty HERREN har utvalt Sion,  där vill han hava sin boning.

Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;

 Detta är min vilostad till evig tid;  här skall jag bo, ty till detta ställe har jag lust.

Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;

 Dess förråd skall jag rikligen välsigna,  åt dess fattiga skall jag giva bröd till fyllest.

Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.

 Dess präster skall jag kläda i frälsning,  och dess fromma skola jubla högt.

Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.

 Där skall jag låta ett horn skjuta upp åt David;  där har jag rett till en lampa åt min smorde.

Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.

 Hans fiender skall jag kläda i skam,  men på honom skall hans krona glänsa.»