Isaiah 24

Ímé az Úr megüresíti a földet és elpusztítja azt, és elfordítja színét és elszéleszti lakóit!

 Se, HERREN ödelägger jorden      och föröder den;  han omvälver, vad därpå är,      och förströr dess inbyggare.

S olyan lesz a nép, mint a pap; a szolga, mint az ő ura; a szolgáló, mint asszonya; a vevő, mint az eladó; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérő; a hitelező, mint az, a kinek hitelez;

 Och det går prästen såsom folket,      husbonden såsom tjänaren,  husfrun såsom tjänarinnan,      säljaren såsom köparen,  låntagaren såsom långivaren,      gäldenären såsom borgenären.

Megüresíttetvén megüresíttetik a föld, és elpusztíttatván elpusztíttatik; mert az Úr szólá e beszédet.

 Jorden bliver i grund ödelagd      och i grund utplundrad;  ty HERREN har talat      detta ord.

Gyászol és megromol a föld, elhervad és megromol a földnek kereksége, elhervadnak a föld népének nagyjai.

 Jorden sörjer och tvinar bort,  jordkretsen försmäktar och tvinar bort,  vad högt är bland jordens folk försmäktar.

A föld megfertőztetett lakosai alatt, mert áthágták a törvényeket, a rendelést megszegték, megtörték az örök szövetséget.

 Ty jorden har blivit ohelgad      under sina inbyggare;  de hava överträtt lagarna,      de hava förvandlat rätten,      brutit det eviga förbundet.

Ezért átok emészti meg a földet, és lakolnak a rajta lakók; ezért megégnek a földnek lakói, és kevés ember marad meg.

 Därför uppfräter förbannelse jorden,  och de som bo där måste lida, vad de hava förskyllt;  därför förtäras jordens inbyggare av hetta,  så att ej många människor finnas kvar.

Gyászol a must, elhervad a szőlő, és sóhajtnak minden vidám szívűek.

 Vinmusten sörjer,      vinträdet försmäktar;  de som voro så hjärteglada sucka nu alla.

Megszünt a dobok vidámsága, elcsöndesült az örvendők zajgása, a cziterának vídámsága megszünt.

 Det är förbi med fröjden vid pukornas ljud,  de gladas larm ha tystnat;  det är förbi med fröjden vid harpans klang.

Énekléssel nem isznak bort; keserű a részegítő ital az ívónak;

 Vin dricker man icke mer under sång,  rusdrycken kännes bitter för dem som dricka den.

Rommá lőn az álnokság városa, bezároltatott minden ház, senki be nem mehet!

 Nedbruten ligger den öde staden;  vart hus är stängt, så att ingen kommer därin.

Az utczákon panaszkodás hallik a bor miatt; minden öröm alkonyra szállt, a föld vígassága elköltözött.

 Därute höres klagorop över vinet;  all glädje är såsom en nedgången sol,  all jordens fröjd har flyktat.

A városban csak pusztaság maradt és rommá zúzatott a kapu.

 Ödeläggelse allenast är kvar i staden,  och porten är slagen i spillror.

Mert így lesz a föld közepette, a népek között, mint az olajfa megrázásakor, mint mezgérléskor, midőn a szüret elmult.

Ty det måste så gå på jorden bland folken, såsom det går, när man slår ned oliver, såsom när man gör en efterskörd, sedan vinbärgningen är slut.

Ők felemelik szavokat, ujjongnak, az Úr nagyságáért rivalgnak a tenger felől.

Dessa häva då upp sin röst och jubla; fröjderop över HERRENS höghet ljuda borta i väster:

Ezért dícsérjétek az Urat keleten, a tenger szigetein az Úrnak, Izráel Istenének nevét.

»Ären därför HERREN i österns bygder, även i havsländerna HERRENS, Israels Guds, namn.»

A föld széléről énekeket hallánk: dicsőség az igaznak! S én mondék: végem van, végem van, jaj nékem! A hitetlenek hitetlenül cselekesznek és hitetlenséggel a hitetlenek hitetlenséget cselekesznek.

Från jordens ända höra vi lovsånger: »En härlig lott får den rättfärdige!» Men jag säger: Jag arme, jag arme, ve mig! Härjare härja, ja härjande fara härjare fram.

Rettegés, verem és tőr *vár* rád földnek lakója!

Faror, fallgropar och fällor vänta eder, I jordens inbyggare.

És lesz, hogy a ki fut a rettegésnek szavától, verembe esik, és a ki kijő a veremből, megfogatik a tőrben, mert az egek csatornái megnyílnak, és megrendülnek a föld oszlopai.

Och om någon flyr undan farlighetsropen, så störtar han i fallgropen, och om han kommer upp ur fallgropen, så fångas han i fällan. Ty fönstren i höjden äro öppnade, och jordens grundvalar bäva.

Romlással megromol a föld, töréssel összetörik a föld, rengéssel megrendül a föld;

Jorden brister, ja, den brister; jorden rämnar, ja, den rämnar; jorden vacklar, ja, den vacklar;

Inogva meging a föld, miként a részeg, és meglódul, mint a kaliba, és reá nehezedik bűne és elesik; és nem kél fel többé!

jorden raglar, ja, den raglar såsom en drucken; den gungar såsom vaktskjulet i trädets topp. Dess överträdelse vilar tung på den, och den faller och kan icke mer stå upp.

És lesz ama napon: meglátogatja az Úr a magasság seregét a magasságban, és a föld királyait a földön:

På den tiden skall HERREN hemsöka höjdens här uppe i höjden och jordens konungar nere på jorden.

És összegyűjtve összegyűjtetnek gödörbe, mint a foglyok, és bezáratnak tömlöczbe, és sok napok után meglátogattatnak.

Och de skola samlas tillhopa, såsom fångar hopsamlas i fånggropen, och skola inneslutas i fängelse; sent omsider når dem hemsökelsen.

És elpirul a hold, és megszégyenül a nap, mikor a seregek Ura uralkodik Sion hegyén és Jeruzsálemben: s vénei előtt dicsőség lészen.

Då skall månen blygas och solen skämmas; ty HERREN Sebaot skall då vara konung på Sions berg och i Jerusalem, och hans äldste skola skåda härlighet.