Isaiah 25

Uram, te vagy Istenem, magasztallak, dícsérem nevedet! Mivel csodát cselekvél, örök tanácsaid hűség és igazság.

 HERRE, du är min Gud;  jag vill upphöja dig, jag vill prisa ditt namn,  ty du gör underfulla ting,  du utför rådslut ifrån fordom tid,  fasta och beståndande.

Mert a városból kőrakást csináltál, az erős városból romot, az idegenek palotáját *olyanná tetted, hogy* nincs *többé* város; soha örökké meg nem épül.

 Ja, du har gjort staden till en stenhop,  den befästa staden till en grushög;  främlingarnas palats står ej mer där såsom en stad,  aldrig skall det byggas upp igen.

Ezért dicsőítnek téged erős népek, erőszakos pogányok városai félnek téged!

 Därför måste nu det vilda folket ära dig,  den grymma hednastaden frukta dig.

Mert erőssége voltál a gyöngének, erőssége a szegénynek szorongásában; a szélvész ellen oltalom, árnyék a hévség ellen, mikor az erőszakosok haragja olyan volt, mint kőfalrontó szélvész.

 Ty du har varit ett värn för den arme,  ett värn för den fattige i hans nöd,  en tillflykt mot störtskurar,      ett skygd under hettan.  Ty våldsverkarnas raseri      är likasom en störtskur mot en vägg.

Mint hévséget száraz földön, megalázod az idegeneknek háborgását, mint a hévség sűrű felleg miatt, megszünt a pogányoknak éneke.

 Och såsom du kuvar hettan, när det är som torrast,  så kuvar du främlingarnas larm;  ja, såsom hettan dämpas genom molnens skugga,  så dämpas de grymmas segersång.

És szerez a seregek Ura minden népeknek e hegyen lakodalmat kövér eledelekből, lakodalmat erős borból; velős, kövér eledelekből, megtisztult erős borból;

 Och HERREN Sebaot skall på detta berg  göra ett gästabud för alla folk,  ett gästabud med feta rätter,      ett gästabud med starkt vin,  ja, med feta, märgfulla rätter,      med starkt vin, väl klarat.

S elveszi e hegyen a fátyolt, mely beboríta minden népeket, és a takarót, mely befödött vala minden népségeket;

 Och han skall på detta berg göra om intet  det dok som höljer alla folk,  och det täckelse som betäcker alla folkslag.

Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könyhullatást minden orczáról: és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott.

 Han skall för alltid göra döden om intet;  och Herren, HERREN      skall avtorka tårarna      från alla ansikten,  och skall taga bort      sitt folks smälek      överallt på jorden.  Ty så har HERREN talat.

És szólnak ama napon: Ímé Istenünk, a kit mi vártunk és a ki megtart minket; ez az Úr, a kit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!

 På den tiden skall man säga:  Se, där är vår Gud,      som vi förbidade      och som skulle frälsa oss.  Ja, där är HERREN, som vi förbidade;  låtom oss fröjdas och vara glada över hans frälsning.

Mert az Úr keze nyugszik e hegyen, és eltapostatik Moáb az ő földében, mint eltapostatik a szalma a ganaj levében.

 Ty HERRENS hand skall vila över detta berg,  men Moab skall bliva nedtrampad i sitt eget land,  likasom strå trampas ned i gödselpölen.

És kiterjeszti kezeit abban, mint kiterjeszti az úszó, hogy ússzék; de az Úr megalázza kevélységét és kezei csalárdságát;

 Och huru han än där breder ut sina händer,  lik simmaren, när han simmar,  så skall dock hans högmod bliva nedbrutet,  trots hans händers alla konster.

És magas falaid erősségét lerontja, megalázza, a földre, porba dobja.

 Ja, dina murars höga fäste  störtar han omkull och ödmjukar,  han slår det till jorden, ned i stoftet.