Psalms 132

Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;

En sang ved festreisene. Herre, gi David lønn for hans møie,

A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:

han som tilsvor Herren, gav Jakobs Veldige det løfte:

Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;

Jeg vil ikke gå inn i mitt huses telt, jeg vil ikke stige op på min sengs leie,

Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;

jeg vil ikke unne mine øine søvn, mine øielokk slummer,

Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!

før jeg finner et sted for Herren, en bolig for Jakobs Veldige!

Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:

Se, vi hørte om den i Efrata, vi fant den i skogsbygden.

Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!

Vi vil komme til hans bolig, vi vil tilbede for hans føtters skammel.

Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!

Reis dig, Herre, og kom til ditt hvilested, du og din styrkes ark!

Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!

La dine prester klæ sig i rettferd og dine fromme rope med fryd!

Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!

For Davids, din tjeners skyld vise du ikke din salvedes åsyn tilbake!

Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;

Herren har svoret David en sann ed, som han ikke vil gå fra: Av ditt livs frukt vil jeg sette konger på din trone;

Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.

dersom dine barn holder min pakt og mine vidnesbyrd, som jeg vil lære dem, da skal også deres barn for all tid sitte på dine trone.

Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:

For Herren har utkåret Sion, han har attrådd det til sin bolig:

Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;

Dette er mitt hvilested til evig tid; her vil jeg bo, fordi jeg har attrådd det.

Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;

Dets mat vil jeg velsigne, dets fattige vil jeg mette med brød,

Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.

og dets prester vil jeg klæ med fryd.

Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.

Der vil jeg la et horn vokse op for David, gjøre i stand en lampe for min salvede.

Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.

Hans fiender vil jeg klæ i skam, men på ham skal hans krone stråle.