Job 18

Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:

Ano ra ko Pirirara Huhi; i mea ia,

Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg *a dolgot,* azután szóljunk.

Kia pehea te roa o ta koutou whakatakoto mahanga mo nga kupu? Kia whai mahara mai, muri iho ka korero matou.

Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?

He aha matou i kiia ai he kararehe, i waiho ai hei mea poke ki ta koutou titiro mai?

Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kőszikla helyéről?

Haea iho koe e koe ano, i a koe e riri ana. Mau koia ka mahue ai te whenua, ka nekehia ai te toka i tona wahi?

Sőt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az ő tüzöknek szikrája.

E pirau ano hoki te rama a te hunga kino, a e kore te mura o tana ahi e marama.

A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette.

Ka pouri te marama i roto i tona teneti, ka pirau ano hoki tana rama i runga i a ia.

Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt.

Ka whakakikitia nga takahanga o tona kaha, ka kokiritia iho ano ia ki raro e tona whakaaro ake.

Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.

No te mea ka maka ia e ona waewae ake ki te kupenga, ka haere hoki ia i runga i te reti.

A sarka tőrbe akad, és kelepcze fogja meg őt.

Ka mau tona rekereke i te tawhiti, a ka hopukia ia e te mahanga.

Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az ő *szokott* ösvényén.

Kei te huna ki te whenua te aho mona, te rore hoki mona ki te huarahi.

Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt léptennyomon.

He whakamataku i nga taha katoa hei mea i a ia kia wehi, hei aruaru hoki i a ia i ona hikitanga rekereke.

Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.

Ko tona kaha ka hemo i te kai, a kei te whanga tonu te aitua ki tona tatunga.

Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.

Ka pau i tera nga wahi o tona tinana, ae, ka pau ona wahi i te matamua o te mate.

Eltünik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő.

Ka hutia atu ia i roto i tona teneti, i whakamanawa ai ia, a ka kawea atu ia ki te kingi o nga whakamataku.

Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.

Na ka noho ki tona teneti te mea ehara nei i a ia: a ka ruia iho te whanariki ki runga ki tona kainga.

Alant elszáradnak gyökerei, és felülről levágatik az ága.

Ka maroke ake ona pakiaka i raro, a i runga ka tapahia atu tona manga.

Emlékezete elvész a földről, még az utczákon sem marad fel a neve.

Ka ngaro atu te maharatanga ki a ia i runga i te whenua; e kore ano ia e whai ingoa i te huanui.

A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt.

Ka peia atu ano ia i roto i te marama ki te pouri, ka atiatia atu hoki i te ao.

Sem fia, sem unokája nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján.

E kore ia e whai tama, e whai tama ranei a te tama, i roto i tona iwi, he morehu ranei i te wahi i noho ai ia.

Az ő pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket.

Miharo ana ki tona ra te hunga i muri i a ia, pera i te hunga i haere ra i mua, mau ana to ratou wehi.

Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.

He pono ko nga nohoanga enei o te tangata kino, ko te wahi hoki tenei o te tangata kahore e mohio ki te Atua.