Song of Solomon 2

Én Sáronnak rózsája *vagyok,* és a völgyek lilioma.

I am the rose of Sharon, and the lily of the valleys.

Mint a liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok közt.

As the lily among thorns, so is my love among the daughters.

Mint az almafa az erdőnek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt. Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni; és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.

As the apple tree among the trees of the wood, so is my beloved among the sons. I sat down under his shadow with great delight, and his fruit was sweet to my taste.

Bevisz engem a borozó házba, és zászló felettem a szerelme.

He brought me to the banqueting house, and his banner over me was love.

Erősítsetek engem szőlővel, üdítsetek fel engem almákkal; mert betege vagyok a szerelemnek.

Stay me with flagons, comfort me with apples: for I am sick of love.

Az ő balkeze az én fejem alatt van, és jobbkezével megölel engem.

His left hand is under my head, and his right hand doth embrace me.

Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira: fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet addig, a míg akarja.

I charge you, O ye daughters of Jerusalem, by the roes, and by the hinds of the field, that ye stir not up, nor awake my love, till he please.

Az én szerelmesemnek szavát *hallom,* ímé, ő jő, ugrálva a hegyeken, szökellve a halmokon!

The voice of my beloved! behold, he cometh leaping upon the mountains, skipping upon the hills.

Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához. Ímé, ott áll a mi falunkon túl, néz az ablakon keresztül, tekintget a rostélyokon keresztül,

My beloved is like a roe or a young hart: behold, he standeth behind our wall, he looketh forth at the windows, shewing himself through the lattice.

Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.

My beloved spake, and said unto me, Rise up, my love, my fair one, and come away.

Mert ímé a tél elmult, az eső elmult, elment.

For, lo, the winter is past, the rain is over and gone;

Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.

The flowers appear on the earth; the time of the singing of birds is come, and the voice of the turtle is heard in our land;

A fügefa érleli első gyümölcsét, és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak; kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj *hozzám!*

The fig tree putteth forth her green figs, and the vines with the tender grape give a good smell. Arise, my love, my fair one, and come away.

Én galambom, a kősziklának hasadékiban, a magas kőszálnak rejtekében, mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat; mert a te szód gyönyörűséges, és a te tekinteted ékes!

O my dove, that art in the clefts of the rock, in the secret places of the stairs, let me see thy countenance, let me hear thy voice; for sweet is thy voice, and thy countenance is comely.

Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, a kik a szőlőket elpusztítják; mert a mi szőlőink virágban vannak.

Take us the foxes, the little foxes, that spoil the vines: for our vines have tender grapes.

Az én szerelmesem enyém, és én az övé, a ki a liliomok közt legeltet.

My beloved is mine, and I am his: he feedeth among the lilies.

Míglen meghűsül a nap és az árnyékok elmúlnak: térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.

Until the day break, and the shadows flee away, turn, my beloved, and be thou like a roe or a young hart upon the mountains of Bether.