Psalms 86

Dávid imádsága. Hajtsd hozzám Uram füledet, hallgass meg engem, mert nyomorult és szegény vagyok én!

(En Bøn af David.) Bøj dit Øre, HERRE, og svar mig, thi jeg er arm og fattig!

Tartsd meg életemet, mert kegyes vagyok én; mentsd meg én Istenem a te szolgádat, a ki bízik benned.

Vogt min Sjæl, thi jeg ærer dig; frels din Tjener, som stoler på dig!

Könyörülj én rajtam Uram, mert hozzád kiáltok minden napon!

Vær mig nådig, Herre, du er min Gud; thi jeg råber til dig Dagen igennem.

Vidámítsd meg a te szolgádnak lelkét, mert hozzád emelem fel Uram lelkemet.

Glæd din Tjeners Sjæl, thi til dig, o Herre, løfter jeg min Sjæl;

Mert te Uram jó vagy és kegyelmes, és nagy irgalmasságú mindazokhoz, a kik hozzád kiáltanak.

thi du, o Herre, er god og rund til at forlade, rig på Nåde mod alle, der påkalder dig.

Figyelmezzél Uram az én imádságomra, és hallgasd meg az én könyörgésemnek szavát!

Lyt til min Bøn, o HERRE, lån Øre til min tryglende Røst!

Nyomorúságomnak idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem.

På Nødens Dag påkalder jeg dig, thi du svarer mig.

Nincsen Uram hozzád hasonló az istenek között, és nincsenek hasonlók a te munkáidhoz!

Der er ingen som du blandt Guderne, Herre, og uden Lige er dine Gerninger.

Eljőnek a népek mind, a melyeket alkottál, és leborulnak előtted Uram, és dicsőítik a te nevedet.

Alle Folk, som du har skabt, skal komme, Herre, og tilbede dig, og de skal ære dit Navn.

Mert nagy vagy te és csodadolgokat mívelsz; csak te vagy Isten egyedül!

Thi du er stor og gør vidunderlige Ting, du alene er Gud.

Mutasd meg nékem a te útadat, hogy járhassak a te igazságodban, *és* teljes szívvel féljem nevedet.

Lær mig, HERRE, din Vej, at jeg kan vandre i din Sandhed; vend mit Hjerte til dette ene: at frygte dit Navn.

Dicsérlek téged Uram, Istenem, teljes szívemből, és dicsőítem a te nevedet örökké!

Jeg vil takke dig, Herre min Gud, af hele mit Hjerte, evindelig ære dit Navn;

Mert nagy én rajtam a te kegyelmed, és kiszabadítottad lelkemet a mélységes pokolból.

thi stor er din Miskundhed mod mig, min Sjæl har du frelst fra Dødsrigets Dyb.

Isten! Kevélyek támadtak fel ellenem, és kegyetlenek serege keresi lelkemet, *a kik* meg sem gondolnak téged.

Frække har rejst sig imod mig, Gud; Voldsmænd, i Flok vil tage mit Liv, og dig har de ikke for Øje.

De te Uram, könyörülő és irgalmas Isten vagy, késedelmes a haragra, nagy kegyelmű és igazságú!

Men, Herre, du er en barmhjertig og nådig Gud, langmodig og rig på Nåde og Sandhed.

Tekints reám és könyörülj rajtam! Add a te erődet a te szolgádnak, és szabadítsd meg a te szolgálóleányodnak fiát!

Vend dig til mig og vær mig nådig, giv din Tjener din Styrke, frels din Tjenerindes Søn!

Adj jelt nékem javamra, hogy lássák az én gyűlölőim és szégyenüljenek meg, a mikor te Uram megsegítesz és megvigasztalsz engem.

Und mig et Tegn på din Godhed; at mine Fjender med Skamme må se, at du, o HERRE, hjælper og trøster mig!