Psalms 86

(En Bøn af David.) Bøj dit Øre, HERRE, og svar mig, thi jeg er arm og fattig!

Dávid imádsága. Hajtsd hozzám Uram füledet, hallgass meg engem, mert nyomorult és szegény vagyok én!

Vogt min Sjæl, thi jeg ærer dig; frels din Tjener, som stoler på dig!

Tartsd meg életemet, mert kegyes vagyok én; mentsd meg én Istenem a te szolgádat, a ki bízik benned.

Vær mig nådig, Herre, du er min Gud; thi jeg råber til dig Dagen igennem.

Könyörülj én rajtam Uram, mert hozzád kiáltok minden napon!

Glæd din Tjeners Sjæl, thi til dig, o Herre, løfter jeg min Sjæl;

Vidámítsd meg a te szolgádnak lelkét, mert hozzád emelem fel Uram lelkemet.

thi du, o Herre, er god og rund til at forlade, rig på Nåde mod alle, der påkalder dig.

Mert te Uram jó vagy és kegyelmes, és nagy irgalmasságú mindazokhoz, a kik hozzád kiáltanak.

Lyt til min Bøn, o HERRE, lån Øre til min tryglende Røst!

Figyelmezzél Uram az én imádságomra, és hallgasd meg az én könyörgésemnek szavát!

På Nødens Dag påkalder jeg dig, thi du svarer mig.

Nyomorúságomnak idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem.

Der er ingen som du blandt Guderne, Herre, og uden Lige er dine Gerninger.

Nincsen Uram hozzád hasonló az istenek között, és nincsenek hasonlók a te munkáidhoz!

Alle Folk, som du har skabt, skal komme, Herre, og tilbede dig, og de skal ære dit Navn.

Eljőnek a népek mind, a melyeket alkottál, és leborulnak előtted Uram, és dicsőítik a te nevedet.

Thi du er stor og gør vidunderlige Ting, du alene er Gud.

Mert nagy vagy te és csodadolgokat mívelsz; csak te vagy Isten egyedül!

Lær mig, HERRE, din Vej, at jeg kan vandre i din Sandhed; vend mit Hjerte til dette ene: at frygte dit Navn.

Mutasd meg nékem a te útadat, hogy járhassak a te igazságodban, *és* teljes szívvel féljem nevedet.

Jeg vil takke dig, Herre min Gud, af hele mit Hjerte, evindelig ære dit Navn;

Dicsérlek téged Uram, Istenem, teljes szívemből, és dicsőítem a te nevedet örökké!

thi stor er din Miskundhed mod mig, min Sjæl har du frelst fra Dødsrigets Dyb.

Mert nagy én rajtam a te kegyelmed, és kiszabadítottad lelkemet a mélységes pokolból.

Frække har rejst sig imod mig, Gud; Voldsmænd, i Flok vil tage mit Liv, og dig har de ikke for Øje.

Isten! Kevélyek támadtak fel ellenem, és kegyetlenek serege keresi lelkemet, *a kik* meg sem gondolnak téged.

Men, Herre, du er en barmhjertig og nådig Gud, langmodig og rig på Nåde og Sandhed.

De te Uram, könyörülő és irgalmas Isten vagy, késedelmes a haragra, nagy kegyelmű és igazságú!

Vend dig til mig og vær mig nådig, giv din Tjener din Styrke, frels din Tjenerindes Søn!

Tekints reám és könyörülj rajtam! Add a te erődet a te szolgádnak, és szabadítsd meg a te szolgálóleányodnak fiát!

Und mig et Tegn på din Godhed; at mine Fjender med Skamme må se, at du, o HERRE, hjælper og trøster mig!

Adj jelt nékem javamra, hogy lássák az én gyűlölőim és szégyenüljenek meg, a mikor te Uram megsegítesz és megvigasztalsz engem.