Psalms 132

(Sang til Festrejserne.) HERRE, kom David i Hu for al hans møje,

Grádicsok éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;

hvorledes han tilsvor HERREN, gav Jakobs Vældige et Løfte :

A ki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:

"Jeg træder ej ind i mit Huses Telt, jeg stiger ej op på mit Leje,

Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;

under ikke mine Øjne Søvn, ikke mine Øjenlåg Hvile,

Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;

før jeg har fundet HERREN et Sted, Jakobs Vældige en Bolig!"

Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!

"Se, i Efrata hørte vi om den, fandt den på Ja'ars Mark;

Ímé, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:

lad os gå hen til hans Bolig, tilbede ved hans Fødders Skammel!"

Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!

HERRE, bryd op til dit Hvilested, du og din Vældes Ark!

Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!

Dine Præster være klædte i Retfærd, dine fromme synge med Fryd!

Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!

For din Tjener Davids Skyld afvise du ikke din Salvede!"

Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!

HERREN tilsvor David et troværdigt, usvigeligt Løfte: "Af din Livsens Frugt vil jeg sætte Konger på din Trone.

Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;

Såfremt dine Sønner holder min Pagt og mit Vidnesbyrd, som jeg lærer dem, skal også deres Sønner sidde evindelig på din Trone!

Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, a melyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.

Thi HERREN har udvalgt Zion, ønsket sig det til Bolig :

Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:

Her er for evigt mit Hvilested, her vil jeg bo, thi det har jeg ønsket.

Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;

Dets Føde velsigner jeg, dets fattige mætter jeg med Brød,

Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;

dets Præster klæder jeg i Frelse, dets fromme skal synge med Fryd.

Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.

Der lader jeg Horn vokse frem for David, sikrer min Salvede Lampe.

Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.

Jeg klæder hans Fjender i Skam, men på ham skal Kronen stråle!"

Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.