Psalms 10

Hvorfor står du så fjernt, o Herre, hvi dølger du dig i Trængselstider?

Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?

Den gudløse jager i Hovmod den arme, fanger ham i de Rænker, han spinder;

A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.

thi den gudløse praler af sin Sjæls Attrå, den gridske forbander, ringeagter HERREN.

Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.

Den gudløse siger i Hovmod: "Han hjemsøger ej, der er ingen Gud"; det er alle hans Tanker.

A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.

Dog altid lykkes hans Vej, højt over ham går dine Domme; han blæser ad alle sine Fjender.

Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.

Han siger i Hjertet: "Jeg rokkes ej, kommer ikke i Nød fra Slægt til Slægt."

Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem *esem* bajba.

Hans Mund er fuld af Banden og Svig og Vold, Fordærv og Uret er under hans Tunge;

Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.

han lægger sig på Lur i Landsbyer, dræber i Løn den skyldfri, efter Staklen spejder hans Øjne;

Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.

han lurer i Skjul som Løve i Krat, på at fange den arme lurer han, han fanger den arme ind i sit Garn;

Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.

han dukker sig, sidder på Spring, og Staklerne falder i hans Kløer.

Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.

Han siger i Hjertet: "Gud glemmer, han skjuler sit Åsyn; han ser det aldrig."

Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!

Rejs dig, HERRE! Gud, løft din Hånd, de arme glemme du ikke!

Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!

Hvorfor skal en gudløs spotte Gud, sige i Hjertet, du hjemsøger ikke?

Miért szidja Istent a gonosz? *Miért* mondja szívében: Nem keresed *rajta.*

Du skuer dog Møje og Kvide, ser det og tager det i din Hånd; Staklen tyr hen til dig, du er den faderløses Hjælper.

Te látod *ezt,* mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.

Knus den ondes, den gudløses Arm, hjemsøg hans Gudløshed, så den ej findes!

Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.

HERREN er Konge evigt og altid, Hedningerne er ryddet bort af hans Land;

Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.

du har hørt de ydmyges Ønske, HERRE, du styrker deres Hjerte, vender Øret til

A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,

for at skaffe fortrykte og faderløse Ret. Ikke skal dødelige mer øve Vold.

Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földből való ember.