Psalms 50

Güçlü olan Tanrı, RAB konuşuyor; Güneşin doğduğu yerden battığı yere kadar Yeryüzünün tümüne sesleniyor.

Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.

Güzelliğin doruğu Siyon’dan Parıldıyor Tanrı.

A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.

Tanrımız geliyor, sessiz kalmayacak, Önünde yanan ateş her şeyi kül ediyor, Çevresinde şiddetli bir fırtına esiyor.

Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.

Halkını yargılamak için Yere göğe sesleniyor:

Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:

“Toplayın önüme sadık kullarımı, Kurban keserek benimle antlaşma yapanları.”

Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!

Gökler O’nun doğruluğunu duyuruyor, Çünkü yargıç Tanrı’nın kendisidir. Sela

És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela.

“Ey halkım, dinle de konuşayım, Ey İsrail, sana karşı tanıklık edeyim: Ben Tanrı’yım, senin Tanrın’ım!

Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.

Kurbanlarından ötürü seni azarlamıyorum, Yakmalık sunuların sürekli önümde.

Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.

Ne evinden bir boğa, Ne de ağıllarından bir teke alacağım.

*De* nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;

Çünkü bütün orman yaratıkları, Dağlardaki bütün hayvanlar benimdir.

Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.

Dağlardaki bütün kuşları korurum, Kırlardaki bütün yabanıl hayvanlar benimdir.

Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai *tudva vannak* nálam.

Acıksam sana söylemezdim, Çünkü bütün dünya ve içindekiler benimdir.

Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.

Ben boğa eti yer miyim? Ya da keçi kanı içer miyim?

Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?

Tanrı’ya şükran kurbanı sun, Yüceler Yücesi’ne adadığın adakları yerine getir.

Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!

Sıkıntılı gününde seslen bana, Seni kurtarırım, sen de beni yüceltirsin.

És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.

Ama Tanrı kötüye şöyle diyor: “Kurallarımı ezbere okumaya Ya da antlaşmamı ağzına almaya ne hakkın var?

A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?

Çünkü yola getirilmekten nefret ediyor, Sözlerimi arkana atıyorsun.

Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!

Hırsız görünce onunla dost oluyor, Zina edenlere ortak oluyorsun.

Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.

Ağzını kötülük için kullanıyor, Dilini yalana koşuyorsun.

A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.

Oturup kardeşine karşı konuşur, Annenin oğluna kara çalarsın.

Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.

Sen bunları yaptın, ben sustum, Beni kendin gibi sandın. Seni azarlıyorum, Suçlarını gözünün önüne seriyorum.

Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom *azokat.*

“Dikkate alın bunu, ey Tanrı’yı unutan sizler! Yoksa parçalarım sizi, kurtaran olmaz.

Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:

Kim şükran kurbanı sunarsa beni yüceltir; Yolunu düzeltene kurtarışımı göstereceğim.”

A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.