Song of Solomon 2

I am the rose of Sharon, and the lily of the valleys.

Én Sáronnak rózsája *vagyok,* és a völgyek lilioma.

As the lily among thorns, so is my love among the daughters.

Mint a liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok közt.

As the apple tree among the trees of the wood, so is my beloved among the sons. I sat down under his shadow with great delight, and his fruit was sweet to my taste.

Mint az almafa az erdőnek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt. Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni; és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.

He brought me to the banqueting house, and his banner over me was love.

Bevisz engem a borozó házba, és zászló felettem a szerelme.

Stay me with flagons, comfort me with apples: for I am sick of love.

Erősítsetek engem szőlővel, üdítsetek fel engem almákkal; mert betege vagyok a szerelemnek.

His left hand is under my head, and his right hand doth embrace me.

Az ő balkeze az én fejem alatt van, és jobbkezével megölel engem.

I charge you, O ye daughters of Jerusalem, by the roes, and by the hinds of the field, that ye stir not up, nor awake my love, till he please.

Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira: fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet addig, a míg akarja.

The voice of my beloved! behold, he cometh leaping upon the mountains, skipping upon the hills.

Az én szerelmesemnek szavát *hallom,* ímé, ő jő, ugrálva a hegyeken, szökellve a halmokon!

My beloved is like a roe or a young hart: behold, he standeth behind our wall, he looketh forth at the windows, shewing himself through the lattice.

Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához. Ímé, ott áll a mi falunkon túl, néz az ablakon keresztül, tekintget a rostélyokon keresztül,

My beloved spake, and said unto me, Rise up, my love, my fair one, and come away.

Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.

For, lo, the winter is past, the rain is over and gone;

Mert ímé a tél elmult, az eső elmult, elment.

The flowers appear on the earth; the time of the singing of birds is come, and the voice of the turtle is heard in our land;

Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.

The fig tree putteth forth her green figs, and the vines with the tender grape give a good smell. Arise, my love, my fair one, and come away.

A fügefa érleli első gyümölcsét, és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak; kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj *hozzám!*

O my dove, that art in the clefts of the rock, in the secret places of the stairs, let me see thy countenance, let me hear thy voice; for sweet is thy voice, and thy countenance is comely.

Én galambom, a kősziklának hasadékiban, a magas kőszálnak rejtekében, mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat; mert a te szód gyönyörűséges, és a te tekinteted ékes!

Take us the foxes, the little foxes, that spoil the vines: for our vines have tender grapes.

Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, a kik a szőlőket elpusztítják; mert a mi szőlőink virágban vannak.

My beloved is mine, and I am his: he feedeth among the lilies.

Az én szerelmesem enyém, és én az övé, a ki a liliomok közt legeltet.

Until the day break, and the shadows flee away, turn, my beloved, and be thou like a roe or a young hart upon the mountains of Bether.

Míglen meghűsül a nap és az árnyékok elmúlnak: térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.