Hebrews 6

Therefore leaving the principles of the doctrine of Christ, let us go on unto perfection; not laying again the foundation of repentance from dead works, and of faith toward God,

Annakokáért elhagyván a Krisztusról való kezdetleges beszédet, törekedjünk tökéletességre, nem rakosgatván le újra alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenben való hitnek,

Of the doctrine of baptisms, and of laying on of hands, and of resurrection of the dead, and of eternal judgment.

A mosakodásoknak, tanításnak, kezek rátevésének, holtak feltámadásának és az örök ítéletnek.

And this will we do, if God permit.

És ezt megcselekeszszük, ha az Isten megengedi.

For it is impossible for those who were once enlightened, and have tasted of the heavenly gift, and were made partakers of the Holy Ghost,

Mert lehetetlen dolog, hogy a kik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szent Léleknek,

And have tasted the good word of God, and the powers of the world to come,

És megízlelték az Istennek jó beszédét és a jövendő világnak erőit,

If they shall fall away, to renew them again unto repentance; seeing they crucify to themselves the Son of God afresh, and put him to an open shame.

És elestek, ismét megújuljanak a megtérésre, mint a kik önmagoknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák őt.

For the earth which drinketh in the rain that cometh oft upon it, and bringeth forth herbs meet for them by whom it is dressed, receiveth blessing from God:

Mert a föld, a mely beiszsza a gyakorta reá hulló esőt és hasznos füvet terem azoknak, a kikért műveltetik, áldást nyer Istentől;

But that which beareth thorns and briers is rejected, and is nigh unto cursing; whose end is to be burned.

A mely pedig töviseket és bojtorjánokat terem, megvetett és közel van az átokhoz, annak vége megégetés.

But, beloved, we are persuaded better things of you, and things that accompany salvation, though we thus speak.

De ti felőletek szerelmeseim, ezeknél jobb és idvességesebb dolgokról vagyunk meggyőződve, ha így szólunk is.

For God is not unrighteous to forget your work and labour of love, which ye have shewed toward his name, in that ye have ministered to the saints, and do minister.

Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtkezzék a ti cselekedeteitekről és a szeretetről, melyet tanúsítottatok az ő neve iránt, mint a kik szolgáltatok és szolgáltok a szenteknek.

And we desire that every one of you do shew the same diligence to the full assurance of hope unto the end:

Kívánjuk pedig, hogy közületek kiki ugyanazon buzgóságot tanusítsa a reménységnek bizonyossága iránt mindvégiglen.

That ye be not slothful, but followers of them who through faith and patience inherit the promises.

Hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak, a kik hit és békességes tűrés által öröklik az ígéreteket.

For when God made promise to Abraham, because he could swear by no greater, he sware by himself,

Mert az Isten, mikor ígéretet tett Ábrahámnak, mivelhogy nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött.

Saying, Surely blessing I will bless thee, and multiplying I will multiply thee.

Mondván: Bizony megáldván megáldalak téged, és megsokasítván megsokasítalak téged.

And so, after he had patiently endured, he obtained the promise.

És ekképen, békességestűrő lévén, megnyerte az ígéretet.

For men verily swear by the greater: and an oath for confirmation is to them an end of all strife.

Mert az emberek nagyobbra esküsznek, és nálok minden versengésnek vége megerősítésül az eskü;

Wherein God, willing more abundantly to shew unto the heirs of promise the immutability of his counsel, confirmed it by an oath:

Miért is az Isten, kiválóbban megakarván mutatni az ígéret örököseinek az ő végzése változhatatlan voltát, esküvéssel lépett közbe,

That by two immutable things, in which it was impossible for God to lie, we might have a strong consolation, who have fled for refuge to lay hold upon the hope set before us:

Hogy két változhatatlan tény által, melyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjon, erős vígasztalásunk legyen minékünk, mint a kik oda menekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet,

Which hope we have as an anchor of the soul, both sure and stedfast, and which entereth into that within the veil;

Mely lelkünknek mintegy bátorságos és erős horgonya és beljebb hatol a kárpítnál,

Whither the forerunner is for us entered, even Jesus, made an high priest for ever after the order of Melchisedec.

A hová útnyitóul bement érettünk Jézus, a ki örökké való főpap lett Melkisédek rendje szerint.