1. Home
  2. Pair
  3. HunKar
  4. Vulgate
  5. Song.2

Song of Solomon 2

2:1
Én Sáronnak rózsája *vagyok,* és a völgyek lilioma.
ego flos campi et lilium convallium
2:2
Mint a liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok közt.
sicut lilium inter spinas sic amica mea inter filias
2:3
Mint az almafa az erdőnek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt. Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni; és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.
sicut malum inter ligna silvarum sic dilectus meus inter filios sub umbra illius quam desideraveram sedi et fructus eius dulcis gutturi meo
2:4
Bevisz engem a borozó házba, és zászló felettem a szerelme.
introduxit me in cellam vinariam ordinavit in me caritatem
2:5
Erősítsetek engem szőlővel, üdítsetek fel engem almákkal; mert betege vagyok a szerelemnek.
fulcite me floribus stipate me malis quia amore langueo
2:6
Az ő balkeze az én fejem alatt van, és jobbkezével megölel engem.
leva eius sub capite meo et dextera illius amplexabitur me
2:7
Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira: fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet addig, a míg akarja.
adiuro vos filiae Hierusalem per capreas cervosque camporum ne suscitetis neque evigilare faciatis dilectam quoadusque ipsa velit
2:8
Az én szerelmesemnek szavát *hallom,* ímé, ő jő, ugrálva a hegyeken, szökellve a halmokon!
vox dilecti mei ecce iste venit saliens in montibus transiliens colles
2:9
Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához. Ímé, ott áll a mi falunkon túl, néz az ablakon keresztül, tekintget a rostélyokon keresztül,
similis est dilectus meus capreae hinuloque cervorum en ipse stat post parietem nostrum despiciens per fenestras prospiciens per cancellos
2:10
Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.
et dilectus meus loquitur mihi surge propera amica mea formonsa mea et veni
2:11
Mert ímé a tél elmult, az eső elmult, elment.
iam enim hiemps transiit imber abiit et recessit
2:12
Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.
flores apparuerunt in terra tempus putationis advenit vox turturis audita est in terra nostra
2:13
A fügefa érleli első gyümölcsét, és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak; kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj *hozzám!*
ficus protulit grossos suos vineae florent dederunt odorem surge amica mea speciosa mea et veni
2:14
Én galambom, a kősziklának hasadékiban, a magas kőszálnak rejtekében, mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat; mert a te szód gyönyörűséges, és a te tekinteted ékes!
columba mea in foraminibus petrae in caverna maceriae ostende mihi faciem tuam sonet vox tua in auribus meis vox enim tua dulcis et facies tua decora
2:15
Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, a kik a szőlőket elpusztítják; mert a mi szőlőink virágban vannak.
capite nobis vulpes vulpes parvulas quae demoliuntur vineas nam vinea nostra floruit
2:16
Az én szerelmesem enyém, és én az övé, a ki a liliomok közt legeltet.
dilectus meus mihi et ego illi qui pascitur inter lilia
2:17
Míglen meghűsül a nap és az árnyékok elmúlnak: térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.
donec adspiret dies et inclinentur umbrae revertere similis esto dilecte mi capreae aut hinulo cervorum super montes Bether

© bibleglot.com