Psalms 63

Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt.

in terra invia et conficiente ac sine aqua sic in sancto apparui tibi ut videam fortitudinem tuam et gloriam tuam

Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

melior est enim misericordia tua quam vitae labia mea laudabunt te

Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.

sic benedicam tibi in vita mea in nomine tuo levabo manus meas

Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.

quasi adipe et pinguidine implebitur anima mea et labiis laudantibus canet os meum

Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

recordans tui in cubili meo per singulas vigilias meditabor tibi

Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

quia fuisti auxilium meum in umbra alarum tuarum laudabo

Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem;

adhesit anima mea post te me suscepit dextera tua

Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.

ipsi vero interficere quaerunt animam meam ingrediantur in extrema terrae

Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.

congregentur in manus gladii pars vulpium erunt

Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.

rex autem laetabitur in Deo laudabitur omnis qui iurat in eo quia obstruetur os loquentium mendacium

Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei. * (Psalms 63:12) A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája. *

victori canticum David audi Deus vocem meam loquentis a timore inimici serva vitam meam