Psalms 30

Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.

Ψαλμος ωδης εις τον εγκαινιασμον του οικου του Δαβιδ. Θελω σε μεγαλυνει, Κυριε διοτι συ με ανυψωσας, και δεν ευφρανας τους εχθρους μου επ εμε.

30:2

Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.

Κυριε ο Θεος μου, εβοησα προς σε, και με εθεραπευσας.

30:3

Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!

Κυριε, ανεβιβασας εξ αδου την ψυχην μου μ εφυλαξας την ζωην, δια να μη καταβω εις τον λακκον.

30:4

Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül.

Ψαλμωδησατε εις τον Κυριον, οι οσιοι αυτου, και υμνειτε την μνημην της αγιωσυνης αυτου.

30:5

Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét.

Διοτι η οργη αυτου διαρκει μιαν μονην στιγμην ζωη ομως ειναι εν τη ευμενεια αυτου το εσπερας δυναται να συγκατοικηση κλαυθμος, αλλα το πρωι ερχεται αγαλλιασις.

30:6

Mert csak pillanatig *tart* haragja, *de* élethossziglan jóakarata; este bánat száll be *hozzánk,* reggelre öröm.

Εγω δε ειπα εν τη ευτυχια μου, δεν θελω σαλευθη εις τον αιωνα.

30:7

Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.

Κυριε, δια της ευμενειας σου εστερεωσας το ορος μου. Απεκρυψας το προσωπον σου, και εταραχθην.

30:8

Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam.

Προς σε, Κυριε, εκραξα και προς τον Κυριον εδεηθην.

30:9

Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!

Τις ωφελεια εν τω αιματι μου, εαν καταβω εις τον λακκον; μηπως θελει σε υμνει ο κονιορτος; θελει αναγγελλει την αληθειαν σου;

30:10

Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?

Ακουσον, Κυριε, και ελεησον με Κυριε, γενου βοηθος μου.

30:11

Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!

Μετεβαλες εις εμε τον θρηνον μου εις χαραν ελυσας τον σακκον μου και με περιεζωσας ευφροσυνην

30:12

Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel. * (Psalms 30:13) Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek téged. *

δια να ψαλμωδη εις σε η δοξα μου και να μη σιωπα. Κυριε ο Θεος μου, εις τον αιωνα θελω σε υμνει.